Irodalmi Szemle, 1966

1966/9 - Tóth Imre: „Creare tuum est esse tuum” (tanulmány)

Tóth Imre

„C RE ARE TUUM EST ESSE TUUM”

Azok számára, akik a tudományok osztályozásával foglalkoznak, mindig különös gondot okoz a matematikának a tudományok rendszerébe való szerves beiktatása és harmonikus elhelyezése. A tudományos élet gyakorlatában ez a kérdés azonban semmi nehézséget nem okoz: egy immár több évszázada kialakult hagyomány alapján a matematikát minden további nélkül, határozott mozdulattal a természettudományok közé sorolják, és ott is a mechanika, csillagászat, fizika nagy birodalmába Ezt a felfogást tükrözi mindenekelőtt a tudományos élet intézményes struktúrája: az akadémiák és az egyetemek mind úgy vannak immár három évszázada megszervezve, hogy a matematikai kutatás vagy a matematika oktatása a mechanikával és a csillagászattal, majd újabban a mind nagyobb kiterjedésű fizikával van szorosan egybekötve; a könyvtárakban pedig, a könyvek tizedes rendszerű osztályozásában a matematika ugyancsak a fizikával és a csillagászattal került egy nagy csoportba. Ez az eljárás a gyakorlatban igen jól

be is vált, és nehezen lehetne helyette valami jobbat javasolni. Alapjainál a tudománynak egy igen széles kiterjedésű és egyben mélyen gyökerező történelmi élettapasztalat áll, amire,

— szükség esetén — mindig hivatkozni lehet. Ha el is tekintünk attól a magát még ma is, minden ellenkező történelmi bizonyíték ellenére tartó és Hérodotoszra, mint tekintélyre hivatkozó mesétől, amelynek értelmében a geometria Egyiptomban született, és világrajöttét a Nílus áradásai folytán állandóan szükséges katasztrális földmérési eljárásoknak köszönheti — fennáll mégis az a tagadhatatlan történelmi tény, hogy az utóbbi és általunk oly jól ismert három évszázadban a matematika az elképzelhető legszorosabb összefüggésben fejlődött a mechanikával, a csillagászattal, majd a fizikával, nevezetesen az optikával, a hőtannal, majd az elektromágnesség, a termodinamika, a gravitáció és újabban az atomfizikai jelenségek tanulmányozásával. Ma már mindez az általánosan elfogadott közhelyek közé tartozik.

1.

Ismeretesek azonban olyan történelmi jelenségek is, amelyek ellene szólnak a matematika ilyenszerű természettudományi osztályozásának. Itt van mindenekelőtt az algebra: ha ennek megjelenését és továbbfejlődését a matematikán kívül fekvő okokra akarnánk visszavezetni — akkor ezek semmiesetre sem a természeti jelenségek, de legalábbis nem a fizikai jelenségek tanulmányozása közben jelentek meg. Az algebra megjelenésében és hosszú ideig továbbfejlődésében is a kereskedelmi és pénzügyi élet számolástechnikai problémái játszották a döntő szerepet — míg a szorosabb értelemben vett fizikai problémák ezen a téren egyáltalán semmilyen jelentőséggel nem bírtak. Ügyszintén a valószínűségszámítás a szerencsejátékok esetében fellépő esélyek, valamint a biztosítótársaságok számára szükséges feladatok tanulmányozásából nőtt ki, fokozatosan. Márpedig ezek nem természeti jelenségek, legalábbis a szokványos értelemben nem azok. De ha azoknak is tekintjük őket — akkor is feltűnik, hogy a matematikát nem lehet teljes egészében a fizika, a mechanika, a csilbgászat mellé sorolni, mert vannak ennek a t adománynak olyan fejezetei