Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - FIGYELŐ - Julian Kawalec: Kettéhasadt élet
Julian Kawalec így elmélkedtem minderről, bár tudtam, hogy az ilyen gondolatokkal eltávolodom kötelességemtől, és megnehezítem az álíamügyész szerepét. Mégis tovább gondolkodtam, elképzeltem ezeket a körülményeket, és mivel örömet szerzett az, hogy egyik időszakból a másikba helyezzem az embereket, ismét visszatértem ahhoz az éjszakához, amelyen tudomást szereztek Jadwiga terhességéről, és arra az eredményre jutottam, hogy Józef ezen az éjszakán megértette, hogy a szőke legény előnyös helyzetben van, mert hosszú hallgatás után kijelentette: — Kotula nem tréfált. — Amikor véget ér ez a hoszú éj, Józef a pajtába megy, bakra ül, léceket hegyez a kerítéshez, és Jadwigára leselkedik, hogy megnézhesse a hasát; Katarzyna meg, mint rendesen, az állandó moslékkészítésben keres menedéket, és ő is Jadwigára leselkedik, hogy maga is meggyőződjön róla, hogy ő is lássa a lánya hasát; Sztaszek befogja a kancát, elkocsizik; kocsiról látja Jadwigát, amint a kerten áthalad, és tekintetét nővére hasára szegezi. Wojtek kiganajoz a tehenek alól, de fejét felemeli a villa mögül, és a rendesnél alaposabban megnézi nővérét. Amikor Jadwiga fáért megy a pajtába, Józef felemelkedik a bakon, és odasúgja: — Gyere ide, te borjas —, de nem várja meg, amíg hozzálép, maga tesz feléje néhány lépést, és leken egy pofont; aztán megint: — Te borjas, te vemhes, te hasas! — Jadwiga csendben elhagyja a pajtát, és Józef csendesen felül a bakra, nehogy a falu szájára kerüljön a dolog. Jadwiga a fával visszatér a konyhába, és Józef tovább faragja a lécet. Örökké azonban nem lehet lécet faragni; sem a bakon lovagolni és lécet vágni, eljön a pillanat, amikor egyszerre eszedbe jut: .Megyek a földekre“, majd később rájössz: „Nincs miért oda mennem, hiszen állandóan borul, de azért mégiscsak kimegyek“, és aztán magadnak így érvelsz: „Mennem kell, megnézni a földet, amit nap nap után látok, mennem kell, bár esik, mert Kotula Jadwiga hozományául követeli ezt a két holdat. Bizony oda is adnám Jadwigának, harmadik gyerekemnek, annak a szukának azt a két holdat... de csak kettő és fél van összesen, és két fiam is van, Sztaszek és Wojtek“. És mivel a szőke ifjú két holdat kért, a pajtában agyadban derengeni kezdett, és lélekben elhatároztad: „Megyek, és megnézem a földet, mi közöm ahhoz, hogy esik“, és rákiáltottál saját magadra: „Megyek, mert mennem kell“. Elmész hát, mert a szőke legény kívánsága elegendő ok arra, hogy szakadó esőben elindulj a földekre. Fejed behúzod a vállad közé, zsákot vetsz a fejedre, és indulsz. Meg- állsz az alacsony vadkörtefa alatt, és felmérő tekintettel megnézed a földet. Enyhén lejtős domboldalon a legnagyobb darab föld, az egy- holdas, az számodra a legértékesebb. Ördögien megtetszik neked ez az egy hold, egybeveted a többivel, és azt mondod magadban, hogy ez a legjobb termő, és befelé mosolyogsz. És sajnálod, hogy a körtefa alatt nem áll a szőke legény apjával együtt, mert mutatnál nekik egy hold földet, és az nekik biztosan megtetszene. Akkor aztán azt mondhatnád nekik: — Odaadom ezt az egy holdat, de többet egy talpalatnyit sem. — Ők viszont bólintanának beleegyezésük jeléül. Semmi mást nem akarsz ott a körtefa alatt elérni, csak annyit, hogy a legény és az apja bólintsanak, hogy azt mondják, „igen“, amikor megmutatod nekik azt az egy holdat a lejtőn, és így szólsz: — Ezt a holdat Jadwigának és Karolnak adom. Azt, hogy te, Józef, 1930 tavaszán azon az esős napon ott álltái a körtefa alatt, senki meg nem említette a bíróság előtt. Ám a két családnak ugyanazon körtefa alatti és ugyancsak 1930 tavaszán való találkozásáról a vádlott Wojciech Trepa és Jadwiga, a tanú is ketté élet hasadé 5.
