Irodalmi Szemle, 1966

1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)

BALÁZS: S egyáltalán — .mássz ki onnan, em­ber! Csak nem fogsz ilyen munkát végez­ni! Te! Nem értem, miért nem maradhat­nál meg továbbra is a helyettesi beosztá­sodban. GROSS (a színfal mögül): Mindezek után? BALÁZS: Valamit kockáztatnunk is kell! Én téged egyszerűen nem hagylak el. Most bizonyos nehézségekkel küzdünk — a pti­dépé körül nem megy úgy minden, ahogy kellene. GROSS (a színfal mögül): Hallottam — BALÁZS: S ebben a helyzetben egyszerűen szükségem van rád! (A rejtett lyukból négykézláb, farral, kicsúszik Gross.) Fog­lalj helyet! (Gross leül.) Hol a lelkesedés, amely akkor fűtött bennünket, amikor a ptidépével még csak ismerkedtünk? Tu­dod, én úgy mentem ez után a ptidépé után, mint a birka. Nem aludtam, kínlód­tam, szerveztem, csak vizet ittam, fermet- irazinon éltem, ha az ügyről volt szó, az apámat sem ismertem, de hisz biztosan emlékszel ezekre a dolgokra — GROSS: Emlékszem. BALÁZS: Az volt életem legszebb szakasza! És látod — ez a vége! De mi nem ezt akartuk! GROSS: Majd megint rendbe jön minden. BALÁZS: Hallgass ide, Jóskám, újból együtt rendezünk el mindent! Neked nagy tapasz­talataid vannak még a régi időkből, tu­dod, hogy csinálták akkor, amikor még minden jól ment — én pedig tudom, hogy hogyan kéne csinálni mindent, hogy jól menjen — s ha mi ketten egyezségre lé­pünk, akkor lehetetlen, hogy ne sikerüljön a dolog. Van időd ma este? GROSS: Van. BALÁZS: Összejövünk valahol, nyugodtan, sör mellett mindent jól meghányunk-vetünk. Olyan kis távlati tervet készítünk magunk­nak, hogy tudjuk, hányadán is állunk. Kire másra támaszkodhatnék itt, ha nem terád? GROSS: De én — BALÁZS: S most hívjad a Gyurkát, másszon szépen vissza a megfigyelő állásba. Ő már ott bevált, és meg kell értenie, hogy ma­gasabb funkciókba most elsősorban szak­emberekre van szükség. (Gross a hátsó ajtón át eltávozik, hosszabb szünet. Ba­lázs átkutatja zsebeit, de cigarettát nem talál. Órájára néz. A hátsó ajtón út belép Masát, kezében irattartókat fog, és az ol­dalsó ajtó felé igyekszik.) Zoltánkám! (Masát megáll.) Még nem mondtad el, ho­gyan állsz a ptidépé fordításokkal — MASÁT: Ptidépéből még nem fordítottam le semmit. (A hátsó ajtón át belép Kunc, ke­zében irattartókat fog, s az oldalsó ajtó felé igyekszik.) BALÁZS: Doktor! (Kunc megáll. Masáthoz) Hogyhogy? MASÁT: Még senki sem hozott engedélyt Kunctól — BALÁZS: Doktor, miért nem engedélyezi sen­kinek a fordítást? KUNC: Nem állíthatom ki az engedélyt a sze­mélyi és nyilvántartási iratok nélkül. (A hátsó ajtón át belép Ilona, irattartókat fog a kezében, és az oldalsó ajtó felé igyek­szik) BALÁZS: Ilka! (Ilona megáll. Kunéhoz) És még senki se szerezte be Ilkától azokat az iratokat ? KUNC: Senki — BALÁZS: Ilka, miért nem akarod senkinek kiadni azokat az átkozott nyilvántartási iratokat ? ILONA: Csak akkor adhatom ki őket, ha előbb megtudom, nem állnak-e véletlenül ellen­tétben a kapott értesítések záradékaival, s mivel az értesítések ptidépé nyelven van­nak írva, én pedig amint tudod, nem for­díthatok a ptidépéből — ezért a záradé­kok tartalmát sem ismerhetem. Az a lány még most sem hozta a citromomat? BALÁZS: Miért nem fordít hát Masát? MASÁT: Én csak Kunc engedélyével fordít­hatok. BALÁZS: Akkor Kunc köteles kiadni az enge­délyt. KUNC: Nem adhatom ki, ha senki sem- hoz Ilonától megfelelő iratokat. BALÁZS: Hallod-e, Ilka? Mégis csak ki kell adnod azokat az iratokat. ILONA: De hisz én nem fordíthatok! BALÁZS: Miért nem fordít hát Masát? Masát: Én csak Kunc engedélyével fordítok. BALÁZS: Akkor Kunc köteles kiadni az en­gedélyt. KUNC: Nem adhatom ki, ha senki sem hoz Ilonától megfelelő iratokat. BALÁZS: Hallod-e Ilka? Mégis csak ki kell ad­nod azokat az iratokat. ILONA: De hisz én nem fordíthatok. BALÁZS: Miért nem fordít hát Masát? MASÁT: Én csak Kunc engedélyével fordítha­tok. BALÁZS: Akkor Kunc köteles kiadni az en­gedélyt. KUNC: Nem adhatom ki, ha senki sem hoz Ilo­nától iratokat. BALÁZS: Hallod-e, Ilka? Mégis csak ki kell adnod azokat az iratokat. ILONA: De hisz én nem fordíthatok. BALÁZS: Érdekelne, kicsoda találta ki ezt a bűvös kört. MASÁT KUNC (kórusban): Te, igazgató kartárs! BALÁZS: No és? Akkor egészen más volt a helyzet, ennek akkor mélységes értelme volt. De ma már túl vagyunk rajta, s ép­pen ezért a ptidépé szövegek fordítását szabályozó, eddigi kiadott irányelveket azonnali hatállyal a következő egyszerű- • sítésekkel módosítom: Először: Ilona ki­állíthatja a személyi és nyilvántartási ira­tokat anélkül, hogy ismerné a kapott ér­tesítések tartalmát. Másodszor: Kunc a

Next

/
Thumbnails
Contents