Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
BALÁZS: Egyedül varrnak a teremben? GROSS (a színfal mögül): Egy közülük egy pillanatig egyedül maradt. BALÁZS: Hogyan viselkedett? GROSS (a színfal mögül): Tisztességesen. BALÁZS: Jól van. Azt hiszem, beválik. És különben? (Szünet) GROSS (a színfal mögül): Mit ért, kérem, az alatt, hogy — különben? BALÁZS: Mit beszélnek egymás közt hivatalnokaink, például a ptidépéröl? (Szünet) GROSS (a színfal mögül): Ne haragudjon, igazgató kartárs, de én — hogy is mondjam — én — én nem azért vagyok itt — ugye, érti? BALÁZS: Értem, maga a régi előítéletek rabja. De meg kell értenie, hogy a jó ügy szolgálatáról van szó. Sőt, mi több, önnek ez bizonyos értelemben erkölcsi kötelessége is. (Az oldalt nyíló ajtón át belép Masát, és gyors léptekkel a hátsó ajtó felé tart. Masáthoz) Egy pillanatra! (Masát megáll. A titkos rés felé) Tehát világos? GROSS (a színfal mögül): Világos, igazgató kar társ. BALÁZS (Masáthoz): No, mi van? Hogy megy a fordítás? MASÁT: Nagyon jól. BALÁZS: Hány szöveget fordítottál már le? MASÁT: Ptidépé nyelvre vagy ptidépé nyelvből? BALÁZS: Mondjuk, ptidépé nyelvre. MASÁT: Egyet. Most dolgozom a másodikon. BALÁZS: Ilyen keveset? MASÁT: Ez nem kevés. (Az oldalsó ajtón át belép Kunc, és gyorsan a hátsó ajtó felé tart.) BALÁZS (Kunéhoz): Egy pillanatra! (Kunc megáll, Masáthoz) Csak olyan lassan lehet vele haladni? MASÁT: A ptidépében minden kifejezésnek több variánsa van, épp ezért a fordítandó szöveg szerzőjével minden szót külön meg kell beszélni, hogy tudjuk, hogyan gondolta, és milyen ptidépé variánst használjunk. Ugye, doktor? KUNC: A szövegek szerzői nemegyszer maguk se tudják eldönteni, miről van szó: az anyanyelvűk ugyanis nem ismer ilyen pontosságot. MASÁT: Némely szó jelentésbeli árnyalatai a ptidépében annyira finomak, hogy hivatalnokaink egész sora egyáltalán nem képes felfogni őket. BALÁZS: Miért nem veszel hát magad mellé segítséget? MASÁT: De hisz te is tudod, hogyan állunk káderek dolgában! No, szólj hozzá, doktor! KUNC: Eddig a ptidépé nyelvet még senki sem tanulta meg tökéletesen. Egyedül Pekárelc, de ő aztán átment a Gőzhajózási Vállalathoz — BALÁZS: Meg kell gyorsítani a fordítást! Azt hiszem, nem dől össze a világ, ha időnként egy-egy szó nem lesz egészen pontos. (A hátsó ajtón benéz Kubs, Balázs nem látja, Kubs kérdőn Masátra néz, ez int, hogy mindjárt megy) MASÁT: Bocsánat, igazgató kartárs, de egy megbeszélésre kell mennem — BALÁZS: No, szaladj — (Masát a hátsó ajtón el, Kunc vele akar tartani.) Várj csak egy kicsit, doktor. Mondd, szakmai szempontból hogyan válik be a ptidépé? KUNC: Nehéz róla beszélni, a statisztikámhoz eddig még nem rendelkezem semmiféle forrással, s így még nem formálhatok róla semmilyen véleményt. (Az oldalsó ajtón benyit Ilona, gyorsan a hátsó ajtó felé tart.) BALÁZS (Ilonához): Egy pillanat! (Ilona megáll. Kunéhoz) Más hivatalokban milyenek a tapasztalatok? KUNC: Egészen jók. Kivéve azt a tényt, hogy ahol a ptidépé használata általánossá vált, ott gépiesen átvette a természetes nyelv néhány sajátosságát, az érzelmi árnyalatokat, a pontatlanságot és a többértelműséget. Ugye, Ilka? ILONA: Igen. Sőt, mi több, a srácoktól azt hallottam, hogy minél többet használják a ptidépét, annál jobban beszennyezik ezek a sajátosságok. BALÁZS: Érzelmi árnyalatok? Azt mondják? Hisz ezzel a ptidépé a legeredetibb értelmét veszíti el! KUNC: így is lehet mondani. (A hátsó ajtón benéz Kubs, int Kunénak, s az mutatja, hogy mindjárt megy.) BALÁZS: S mit lehet ez ellen tenni? KUNC: Egészében véve semmit. Ne haragudj, igazgató kartárs, de — elmehetek? Egy bizonyos tárgyalásra kéne mennem — BALÁZS: No, szaladj — (Kunc a hátsó ajtón át elrohan, Ilona vele akar menni.) Ilka, várj egy kicsit! ILONA: Mi az? BALÁZS: Ide figyelj, mi ketten mindig tudtunk úgy beszélni egymással, mint férfi a férfival. Mondd meg nyíltan, de igazán nyíltan, nem gondolod, hogy ekörül a ptidépé körül nem1 megy minden úgy, ahogy kellene, és — őszintén szólva — úsznak a dolgok. ILONA: De igen, Janikám! BALÁZS: Köszönöm! (A hátsó ajtón át belép Kubs) ILONA: Elmehetek? BALÁZS: Szaladj, kislány — (Ilona a hátsó ajtón át elsiet. Balázs gondolataiba mé- lyedve járkál a teremben, aztán leül, s ismét a rejtett rés felé fordul.) Gross kartárs! GROSS (a színfal mögül): Tessék, igazgató kartárs. BALÁZS: Remélem, hogy azt a tegnapi ügyet nem vette komolyan, az csak olyan komédia volt. Tegezni foglak, jó? GROSS (a színfal mögül): Természetesen, igazgató kartárs, örülni fogak neki.
