Irodalmi Szemle, 1966

1966/8 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Emil Boleslav Lukáč: Magyar irodalom szlovák szemmel

Szabó Lőrinc, Berda József, Kassák, Füst Milán, Illyés, Weöres, Erdélyi József, Fodor József, Győry Dezső, Pilinszky János, Juhász Ferenc, Nagy László, Váci Mihály, Simon István és mások verseit. Hasonlóképpen Szlovákiában működő magyar költők fordításán is dolgozom. Eddig Dénes György, Bábi Tibor és Monoszlóy Dezső verseiből közöltem mutatványokat.

A második világháború előtt született műfordításaimból Szalatnai Rezső adott ki egy könyvre valót az Ady ihlette „Na brehu čiernych vôd“ cím alatt (Sötét vizeknek partján, Bratislava, 1943), amely elé terjedelmes és tömören értékelő bevezetést is írtam.

3. Mely magyar költőkkel és írókkal állt közelebbi személyes kapcsolatban?

Ügy tudjuk, hogy Szabó Lőrinccel is levelezett.

Ady halálakor 18 éves voltam, döbbenten és szorongással telve fogadtam a költő győzelmes temetéséről érkező híreket. Őt, sajnos, nem ismerhettem személyesen, de nemzedékének több tagját igen. Az említett Pen-kongresszus alkalmával ismerkedtem meg Babitscsal, Kosztolányival, Karinthyval, Móricz- cal, kerestem fel Hatvanit, Schöpflint. Egyízben a budapesti csehszlovák telepen adtam elő, és a mi fáradhatatlan sajtóattasénk, az én megboldogult Anton Straka barátom, Adyról szóló előadásomra a magyar írók egész akkori színe- javát meghívta. Ugyanakkor ismerkedtem meg a lakásán Szabó Lőrinccel, akivel aztán meghitt baráti és levelező kapcsolatban is álltam. Sose felejtem el csaknem egésznapos sétánkat a budai dombokon. Illyés Gyulával még Párizsban indult a barátságunk, együtt tanultunk a Sorbonne-on és a Luxembourg- kertben szavalgattuk egymásnak a verseinket. Rokonszenves költő volt Berda József, több dolgát is lefordítottam. „Patkány“ című, nemrég közölt verse mintha az én Ielkemből szakadt volna ki. József Attilát is személyesen ismertem. Strakánál egy egész estén át ültünk együtt, de borús és néma volt, nyilván már betegeskedett. Szlovákiában két magyar pályatársammal ápoltam meghitt barátságot. Vozári Dezső volt az egyik, Győry Dezső a másik. A har- rxincas években mindennapos kapcsolatban álltunk, és egymás dolgait fordítottuk.

Az irodalomkritikusok közül három kiemelkedő egyéniséggel léptem személyes ismeretségre. Még Ady életművének tanulmányozása idején, szükségszerűen jutottam el művének talán legalaposabb ismerőjéhez, Földessy Gyulához. Rengeteg tanulságot merítettem az ő kutatásaiból. Személyesen Szlovákiában találkoztunk, amikor rokonlátogatóba jött (felesége Herman L., a neves zongoraművésznő, dr. Ivan Markovič feleségének volt a nővére, s az ő lakásukon adtunk aztán találkát egymásnak). Attól fogva valamennyi munkáját elküldte nekem, amiért kimondhatatlanul hálás vagyok, főleg forrás- értékű művéért, az „Ady-múzeum“-ért, valamint „Ady minden titkai“ című Ady-konkordanciájáért. Volt egy beszélgetésem Schöpflin Aladárral, amikor mindketten kiadóban lektorkodtunk, s a Franklin Könyvkiadóba tett látogatásom alatt vele együtt tanulmányoztam a fordítások kölcsönös kiadásának lehetőségét. Végül Komlós Aladárral is összejöttem, akinek nagy jelentőségű könyve, „Az új magyar líra“, támaszom volt a tájékozódásban. Németh László megküldte nekem folyóiratát, a „Tanú“-t, amelyből, hála éles meglátásainak és kommentárjainak, sok tanulságot merítettem.

Ma is figyelemmel követem a magyar irodalom hatalmas fejlődését, és csodálom, milyen gyönyörű, mintaszerű kivitelezésben adják ki a hazai klasszikusokat és a világirodalom csúcsait, akár az akadémia (Ady, Juhász, Tóth), akár az úgynevezett Magyar Helikon publikációiról van szó. A tipográfiának is ékességei ezek a könyvek, számunkra elsősorban követésre méltó példák. Két vaskos antológia, „A megnőtt élet“ és a „Tavasz Magyarországon“, bizonyítja a folytonosságot, az egyéniségek fejlődését és a távlatokat. A müvek, a gazdag válogatások kiváló lehetőséget nyújtanak mind átfogó, mind részismeretek szerzésére. Mindehhez nagy monográfiák, egész korszakok új, példamutató feldolgozásai járulnak (Nagy Péter: Szabó Dezső), a Sőtér István szerkesztésében megjelent nagy magyar irodalomtörténet, amelynek külölösen