Irodalmi Szemle, 1966

1966/8 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Emil Boleslav Lukáč: Magyar irodalom szlovák szemmel

Lehet, hogy a magyar költészetből nyert benyomások alapján, úgyszólván; az első szlovák nyelvű próbálkozásokkal párhuzamosan, néhány magyar verset is írtam. Ezeket az önképzőkörben is felolvastam (előzőleg Klaniczay tanár úr is látta őket), dicséretet kaptak, és bekerültek az „Érdemkönyv“-be. Amikor a Pen-kongresszus a harmincas években Budapesten ülésezett, s mint csehszlovák küldött magam is leutaztam oda, felkerestem egykori tanáromat, aki még működött a Fasori Gimnáziumban. S legnagyobb meglepetésemre elmondta, hogy őrzi az „Érdemkönyv“-et, tehát az én verseimet is. Annyit tudok még ezekről, hogy néhányat belőlük 1918 nyarán mint a 14. honvédezred katonája elküldtem az Üj Idők szerkesztőségének közlés céljából. Hogy mi lett a versek sorsa, nem tudom, nem kutattam utána. Hamarosan széthullt a monarchia, s mind életem, mind költészetem más irányba fordult. Az állandó szlovák ösztönzéseken kívül cseh és francia irodalmi impulzusokat is kaptam.

De érdeklődésemet és szeretetemet a magyar irodalom iránt ezután sem veszítettem el. Irányát és fejlődését szüntelen éber, sőt már-már tudományos kíváncsisággal figyeltem és figyelem. A harmincas években igazán alaposan áttanulmányoztam az egész labirintusszerű Ady-irodalmat, összeszedtem minden lehetőt a legezoterikusabb eredeti kiadásoktól kezdve egész a legfrissebb magyar kritikai véleményekig. Akkor készültem a doktorátusomra és a disz- szertációt éppen Adyról írtam. Címe: „Ady és a dekadencia" (Ady a dekadencia, 1934). A megboldogult Pavol Bújnák professzor évkönyvében jelent meg, aki már azelőtt is ebbe az irányba ösztökélt az egyetemi pályán. Nem került rá sor, mert elragadtak a közélet örvényei, a küzdelmek és a sorsfordulók. De még a legkeményebb harcok idején sem szakadt meg a szellemi kapcsolat köztem és eredendő érdeklődési területem között.

Igazán ifjúkoromtól fordítok, elsősorban Adyt. Már 1921—22-ben megjelent mutatványként néhány Ady-fordításom az egykori szlovák sajtóban. Ezeknek a fordításoknak, azt hiszem, teljes bibliográfiáját Csukás István közölte „Ady Endre a szlovák irodalomban“ című könyvében (Bpest, 1961). Később a számuk két-három tucatnyira szaporodott, s ezeket később Ján Smrek barátom adta ki „V mladých srdciach“ (Ifjú szívekben) címmel. A könyvnek meglehetős visszhangja volt, s úgy emlékszem, két kiadásban kelt el. Adyn kívül más klasszikus és modern magyar költőket is fordítottam. Szóltam már Petőfiről, de Aranyt is fordítottam, és gazdagabb válogatást is készítettem verseiből. ízelítőül a Kultúrny životban jelent meg „Gondolatok a békekongresszus felől“ című költeménye. Azóta sem mondtam le a gondolatról, hogy ehhez a válogatáshoz még visszatérek. Idővel aztán sok mindent lefordítottam, ami megfogott, s amivel a szlovák közönséget szükségesnek láttam megismertetni: Vajdát, Reviczkyt, a Nyugat költői közül Babitsot, Juhászt, Kosztolányit, Tóth Árpádot, Gulyás Pált s az akkori fiatalokat: Szabó Lőrincet, Illyés Gyulát, Sárközi Györgyöt, Remenyik Sándort, Berda Józsefet. A fordításokat a Slovenské pohľadyban, Slovenské smeryben, később a Tvorbában is közöltem. Az Elánba a háború alatt három „medáliát“, tömör arcképet írtam Kosztolányiról, Juhászról és Tóth Árpádról. Ha jól tudom, Fügedi Elek dolgozik a magyar költészetből készült szlovák fordítások teljes bibliográfiáján, amely feltétlenül szükséges, tehát megbecsülésre érdemes munka lesz.

Ami a prózát illeti, ott a fordítások ügyébe természetesen a kiadó érdekei is beleszóltak, tekintettel az olvasók érdeklődésére. Főleg Móricz Zsigmond fordítását sürgettem már a második világháború előtt, s gondolom, hogy a szlovák „Sárarany“ a fordító Gölnerovának velem való kapcsolatából született. Vladimír Royt én bíztam meg Jókai „Fekete gyémántok“ című regényének átültetésével. Magam Zilahy „A lélek kialszik“, Vass „Farkasverem“, Krúdy „A podolini kísértet“ című regényét, a második világháború után Sándor Kálmán „A szégyenfa“ című regényét, Gergely Sándor „Farkasok“ címmel kiadott novelláit, Heltai „A néma levente“ című drámai költeményét ültettem át szlovákba.

Ezt a munkát tovább folytatom, és sorra közöltetem fordításomban Áprily,