Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - Batta György: 102 óra a Keletszlovákiai Vasműben
Próbáljuk meg ezekután összerakni J. J. világképét. Szakmai rátermettsége, tudása van, ezt kiszimatoltam. Tekintélyes ember, mert nem szidják meg azért, ha hibát csinál. Nem is szidhatják. Ügyes, pontos, nem igen vét hibát. Bár nincs érettségije, és nevét úgy kanyarintja alá, hogy rögtön észrevehető: nem miniszter írta alá magát, nagy szakmai műveltsége van. Szereti feleségét, rendezett házaséletet él, bár ezt nem mondja. Mondataiban viszont mindig ott szerepel az asszony is. Az utazás és a munka csaknem egész napját kitölti. Késő délután ér haza, jóllakik (enni nagyon szeret), televíziót néz, esetleg moziba megy. Újságot aránylag rendszeresen olvas. Egy napilapot, az Oj Szót. Vásárolja a Hetet, mert „benne van a műsor“. Nincs különösebb kedvtelése. Korán fekszik, mert korán kell kelnie. Aludni is szeret. A politikával nem nagyon törődik. Szereti az ünnepeket, főleg az évvégét. Karácsonyt és szilvesztert. A béke nagyon fontos, mondja. Végigcsinálta a második világháborút. Kedélyesen emlegeti a halálos helyzeteket is. Sajnálta Kennedyt. Arra, hogy miért, nem igen tud válaszolni. Talán azért, mert nem volt olyan pocakos, tar koponyás átlagpolitikus. Szép felesége volt és szép gyermekei. Milyen kár! Jókaitól igyekszik mindent elolvasni. A Kőszívű ember fiait filmen is megnézte. Tetszett. Csak hébe-hóba, ünnepélyes alkalmakkor iszik... Igaz, a családban sem ivott senki. A mai fiatalok? Mi sem voltunk különbek, mondja. Különösebben nem érdekli semmi. Csodálja az űrhajósokat. A katonaságot háború nélkül egy rövid időre mindenkinek ajánlja, mert ott rendet és fegyelmet lehet tanulni. J. J. mindent elmondott, sóhajaiból, mosolyából, kézmozdulatából is érteni lehetett. Egyetlen kérdés zavarta meg. Amikor arról volt szó, hogy tetszik-e neki minden a gyárban, nyílt tekintete révedező lett, a földet nézegette és köhécselt. Ügy gondolta, hopp, itt már veszély érheti. Mert addig csak mesélt. Elmondta életét, de amint mostani beosztására terelődött a szó, s úgy érezte, hogy ezzel veszélybe kerülhetne, megmeredt mint a sóbálvány, és vége is szakadt a beszélgetésnek. A munkásmozgalomról is szó esett. Régen más volt, mondta. Ma nincs szükség rá. Igaz, a télen borzasztó dühösek voltunk a gyorsvasútra. Késett, rendszeresen, sokat. A fagyban, szélben eltorlaszoltuk a síneket, és senkit sem engedtünk munkába. Egyszerre, háromórás késéssel futott be mindenki. Nem moroghatott a főnök, mert mindenki késett. J. J. klasszikus értelemben vett munkás. Kölyökkora óta dolgozik. Nem fér bele a Juhász Gyula által megénekelt istenszerű, idealizált formába. József Attila munkásai is mások voltak. Ő most egy világháborúban megpörkölödve, ráadásként élvezi életét. Sokan ottmaradtak. Ö nem. Szabadulását szerencsének, mázlinak tartja. Minden perce ráadás. És ezeket a perceket, úgy látszik, ezerszeresen becsüli, s az egyszer megszerzett jó állást, kereseti lehetőséget nem meri kockára tenni, még ha talán tudja is: semmi baja sem történne, ha elmondaná véleményét a gyárról. Nem kockáztat semmit. Kielégíti ez az életforma, a hideghengermű, az utazások, az evés-alvás, a televízió. Napjai telnek-múlnak. Elpereg ráadásként felfogott élete is. S valószínűleg tudja, tudatosítja ezt. „Nekem, kérem, így jó, ahogy van.“ 2. — Kezeit csókolom! — Jónapot! — Megnézhetem, mit olvas? — Semmi különöset, Maupassant novelláit. — Maupassant-t nagyon szeretem. Az a pikantéria, amely a férj-feleség-házibarát háromszögből kisugárzik, utánozhatatlan. Sokszor az az érzésem, hogy ilyen szikrázó helyzetek a valóságban nincsenek. — Az nem baj, az a fontos, hogy tetszen a könyv, ne legyen unalmas és átlátszó, ne tudjam már az első lapon, hogy mi lesz az utolsón. — Igen, ez is hozzátartozik a dolgokhoz. A franciákat amúgy is tisztelem és becsülöm, talán egyedül csak ők bírnak megfelelő szerelmi kultúrával. Mert annak is van csínja-bínja, mint a regényírásnak. A kékszemű, halkszavú fiatalasszony elmosolyodik. Ez az a téma, amely talán közlékennyé teheti. Most már figyel. Ezt gondolhatja magában; nem is olyan hatalmas ember ez, mint amilyennek kinéz. Csakhogy én most egy merész fordulattal ezer lehetőség közül éppen az ezeregyediket választom: — Jó munkahely az olyan, ahol arra is jut idő, hogy Maupassant mondatait szürcsölgesse az ember!
