Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - Monoszlóy Dezső: Sivatag (elbeszélés)
Klárinak és a belgyógyásznak rohant, de hirtelen lefékezett, egy újságrikkancs szállt fel, egyik kezében magasan a feje fölött lóbálta a friss délutáni lapokat. Ilyen messziről persze az újság címét sem lehetett kibetűzni, ő mégis látta a vastagbetűs szenzációkat. HONDURASZBAN ÁLLAMCSÍNY. BERTHA GÁBORT, A MENEKÜLŐ DIKTÁTORT ELFOGTÁK ÉS KIVÉGEZTÉK. ŐRIZETBE VETTEK EGY SZÉLHÁMOS SEBÉSZT. AZT ÁLLÍTOTTA MAGÁRÓL, HOGY MAJOMVELŐ ÁTÜLTETÉSSEL NÖVELNI KÉPES A CSÖKKENT FELFOGÁSÚ EGYÉNEK INTELLIGENCIÁJÁT. Az apróhirdetéseket is átfutotta. A fekete krónikát is. Dr. Bertha Gáboron keresztülment egy teherautó. Kórházba szállítása közben sérüléseibe belehalt. Érdekes, hogy gyermekkorában is vele voltak tele az újságok, de akkor egészen más címek alatt. Ilyeneket írtak róla: BERTHA GÁBORNAK, A VILÁGHÍRŰ SEBÉSZNEK, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK ÁTNYÚJTOTTA A BECSÜLETREND NAGY KERESZTJÉT. És egyszer a sporthírekben is benne volt. Olyan nagyot dobott a súlygolyóval, hogy kiszakította az újságpapírt. Az utcán közben egyre unalmasabban peregtek a képek. A rikkancs után két autóbusz, három kerékpár és huszonnégy autó száguldott. Az utolsó autó arra figyelmeztette, hogy rossz a stopplámpája. Meg kellene javíttatni a stopplámpát. Rengeteg dolgot kell megjavíttatni. De ez is inkább a sivataghoz tartozik. Festetni kell, és az lekopik, beázik a fürdőszoba, és megint elölről kell kezdeni az egészet. Az órájának a nagymutatója fél hétkor mindig megakad, s ha nem akad meg, akkor megakad más, elfeslik a pénztárcája .. . Hogy lehet az, hogy mások nem fáradnak bele ezekbe az apró semmiségekbe, például abba, hogy mindig kialszik egy villanykörte ... Szerette volna tovább olvasni az újságot, de már nem tudta beleélni magát. Ha Klárival összeköltöznének, akkor lenne valaki, aki kicserélné a villanykörtéket. De ettől a gondolattól megrémült. Ügy érezte, mintha cellába zárták volna, ahol kíváncsiskodó fegyőrnő figyeli minden mozdulatát. Életfogytiglan ... Életfogytiglan . . . Hevesen becsapta az ablakot, mert félt, hogy a nyitott ablakon keresztül betörő mászik be hozzájuk, és kifosztja madarék függetlenségéből. Úgy látszik, nem jó túl sokáig egyedül maradni. Görcsösebben 'kellett volna belekapaszkodnia abba a borozóban leakasztott festménybe. Ha akkor Mártát választja és nem a hasnyálmirigyeket. De hiszen nem is a hasnyálmirigyen múlott, inkább az első műtéten. Akkor ijedt meg Mártától, helyesebben a saját reszkető kezétől. Ilyen reszkető kezekkel nem lehet felelősséget vállalni egy másik életért. Pedig mindössze egy sérvoperáció volt, de amikor kezébe adták a szikét, képzeletben se tudott egyenes vonalat húzni a késsel. Riadtan keresgélt boncolási emlékek és bebiflázott könyvlapok között, de egyre jobban elfogta a kétség, hátha azok a szervek egész másképpen helyezkednek el, mint ahogy megtanulta. Képtelen volt az élő húsba belevágni. Mártával a műtét után találkozott. Márta virágot hozott. „Az első műtéted sikerére“ — Neki még akkor is remegett a keze. A virágoktól elpirult. Ügy érezte, mintha gúnyolódnának vele: „Magából híres sebész lesz ... Én érzem...“ Márta hangtalanul állt, a virágcsokrot szorongatta, de az ő fejében egyre ez a mondat öltögette a nyelvét. Tehetetlen keserűség fojtogatta a torkát, rákiáltott Mártára: — Vedd tudomásul, hogy azért is híres sebész lesz belőlem! De nem így, ha folyton utánam járkálsz... Ha megszégyenítesz a kollégák előtt, ha virágcsokrokat cipelsz utánam ... Vedd tudomásul . .. Márta rémülten nézte. Aztán nagy nehezen mégiscsak kibékültek, de tulajdonképpen akkor szakítottak, és nem Sappho és nem Anakreon miatt, akiket Márta elég gyakran idézgetett, olyankor is, amikor ő orvosi könyvekből szeretett volna felolvasni. — Doktor úr ... A műtőbe. — Ez melyik? ... — Epeműtét... A kettesből. Megint egy epeműtét. Önkéntelenül is a kezére pillantott. Várta, hogy remegni fog ... Nem, már rég nem remeg a keze. A szervek valóban a helyükön vannak, semmiféle dzsin nem mozdítja el onnan őket. És az élő húsba belevágni nem nagy dolog, semmivel
