Irodalmi Szemle, 1966

1966/7 - Monoszlóy Dezső: Sivatag (elbeszélés)

sem nehezebb, mint késsel és villával megenni egy csirkecombot. Mielőtt a műtőbe indult volna, még megvizsgálta a röntgenképeket. Alighanem csak az epehólyagban lesz kő.

A paciens letakarva feküdt, csak egy téglalap alakú terület virított szabadon, s ezt kék rongyok fogták körül. Itt van a csirkecomb, a többi a tányér, abba nem szabad beleharapni. Klári vele szemben állt, a maszkból csak a szeme világított. Egészen olyan, mint egy keleti nő. Próbálta Mártát elképzelni helyette, de Márta nem akarta magára ölteni a fehér köpenyt.

— Szikét.

Megint a kezére pillantott. Nem, a sivatagban nincsenek fák, nincsenek levelek sem, amik remegjenek.

— Érfogót.

— Ollót.

Valahol egy óra ketyegett. Az utasításokat csak magában mormolta, a műtősnő automatikusan nyújtotta a műszereket.

— Kampót.

— Hosszú érfogót.

Amikor a mamát operálták, a szikét a Prof tartotta a kezében . . . Mégis elrepültek a gólyák. De most nem repülnek el. Mindössze az epehólyagot kell eltávolítania. Az epevezetékben nincs kő, s ha lenne, akkor se repülnének el a gólyák, még ha mindjárt a májból kellene levágni egy szeletet, ha laparatómiát csinálna, akkor se ... De ez itt még egyszerűbb.

— Kampót.

— Hosszú érfogót. •

A sivatagban az egyszerű dolgok mindig sikerülnek, s ami nem sikerül, azok a reménytelen esetek.

Ez sikerült. Ez a műtét persze sikerült. Klári szemét kereste. Egy ideig úgy érezte, hogy ő térdel benne, homokvárakat építget, de aztán egyre véresebb lett a köténye, Klári szeme mind tarkábban csillogott. Próbálta kikerülni ezt a tekintetet, de hasztalan, Klári szemével a belgyógyász nézett rá tarkán és kajánul.

A műtét sikerült — röhögte felé a belgyógyász, de a paciens meghalt, mert nem tudta megenni a sivatagot.

— Doktor úr — kiáltotta utána a műtősnő —, ne siessen annyira, nem tudom kioldani a köpenyét.

Engedelmesen megállt. A folyosón Gizi jött szembe vele. Orvosságos tálcát tartott maga előtt, s a nyakát minden lépésnél kissé előre nyújtotta. Olyan, mint egy teve

— gondolta. Igen, leginkább a tevére hasonlít. Ettől a gondolattól megenyhült, elfelejtette a Klári arcából felé villanó tekintetet, és barátságosan az ápolónőre mosolygott.