Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - FOLYÓIRATSZEMLE - Koncsol László: A Plamen az afrikai problémákról
folyóiratszemle Koncsol László m A Piámon az afrikai problémákról A Plamen novemberi száma mintegy húsz oldalon át az ún. harmadik világ problémáival foglalkozik, egy-két hazai tanulmánnyal és sok-sok szemelvénnyel, afrikai gondolkodók, államférfiak,- költők műveivel. Egy ilyen áttekintés természetesen csak ízelítőt adhat azokból a gondokból, amelyekkel az ébredező afrikai kontinens kénytelen megküzdeni, mégis — elsősorban a szerkesztés érdeméből — épp elég inspirációt kap az olvasó ahhoz, hogy elgondolkodjon nemcsak a harmadik világ, hanem az egész emberiség múltján és jelenén, az oly sokat emlegetett, veszélyeztetett, védett és féltve őrzött európai kultúra fényén és tragédiáján. Mi mást tehetne az ember, ha az algériai Frantz Fanon könyvét olvassa, illetve annak itt közölt fejezetét, amelynek első félmondata ez: „Hagyjuk el Európát..s amely a pillanatnyi hatást tekintve eddigi életem egyik legmegrázóbb olvasmánya volt. Egyrészt az embert rádöbbenti arra, hogy európai, s aki ezen a kontinensen született, itt nevelkedett, aki büszke arra, hogy földrészünk rakta le a modern műveltség és civilizáció alapjait — lám, elég egyetlen dokumentum, hogy ráébredjen: baj van Európával, baj van a kultúrával. „Hagyjuk el Európát“ — kezdi Fanon, és így folytatja: — „... amely szüntelen az emberről beszél, s közben ott gyilkolja, ahol éri, minden utcasarkon s a világ minden sarkán. Már évszázadok óta fékezi Európa a többi nép fejlődését, saját kénye-kedve szerint és saját dicsőségére taszítja őket rabszolgasorba; az állítólagos „szellemi kaland“ nevében már évszázadok óta gyötri az emberi társadalmat. Nézzétek, hogy támolyog napjainkban az atom és a szellem között.“ Fanon, az algériai orvos, az algériai háború éveiben írta meg könyvét Európa ellen, s az előszót Jean-Paul Sartre, Európa egyik legjelentősebb szelleme, az egységes humanista európai kultúra harcosa írta hozzá, így: ......mi, európai emberek is f elszabadulunk a gyarmati uralom alól: egy véres operációval eltávolítjuk a gyarmatosítót, aki mindnyájunkban ott rejtőzik. Vessünk csak egy pillantást magunkra, ha van annyi bátorságunk, s nézzük meg, milyehek vagyunk. Mindenekelőtt egy váratlan színjátékra bukkanunk: humanizmusunk sztriptízére. Itt áll előttünk dicstelenül lemeztelenítve: hazug eszme volt, semmi más, a rablószellem ügyes igazolása, finomsága és választékossága agresszióink biztosítéka.“ Tehát Sartre is Európa "ellen, a régi Európa ellen, az új, valóban emberi Európáért száll síkra. „Meggyógyulunk-e? Igen. Az erőszak, akár Akhilleusz dárdája, be tudja hegeszteni a sebet, amelyet ejtett... Közeleg az idő, s ebben bizonyos vagyok, amikor csatlakozunk azokhoz, akik (az ember történetét — a ford.) csinálják.“ Tehát: „Hagyjuk el Európát.“ Vagyis: teremtsünk olyan világot, amely a mienk, ahol nem ismétlődhetnek meg azok a hibák, amelyeket Európa és nálánál is dinamikusabb gyermeke, Amerika elkövetett. Olyan utat keresni, amely a legjobb helyi, afrikai hagyományokból indul ki. Sajátos helyzetük, felszabadulásuk módja és további fejlődésük, illetve fejlődési feltételeik alapján, a felszabadult államok vagy a kapitalista, vagy a szocialista utat választják. De vigyázzunk, nehogy ez az utóbbi megtévesszen bennünket: nem a mi szocializmusunkról, még csak nem is a nyugati demokráciák polgári szocializmusáról, hanem egy sajátos, afrikai szocializmusról van szó, amelynek csupán most alakulnak ki a körvonalai, s mivel más gyökerekből sarjadt (osztályok nélkül), más formát is kap, és bizonyára másfajta gyümölcsöket hoz. Afrika — bár a múltja a szenvedésben és a felszabadulásban egy — politikájában és gazdasági terveiben nem egységes. Kwame N’Krumah ghanai elnök álma, az Afrikai Egyesült Államok — úgy látszik — álom marad. Nemhogy az egész Afrika, de még egy-egy új afrikai állam sem képes elérni, hogy egységes legyen. Lásd Kongót, lásd az algériai politika hullámzásait, és vedd figyelembe azt a tényt is (nekünk európaiaknak van már ebben némi tapasztalatunk), hogy az új államok is elérik majd fejlődésüknek azt a fokát, ahol szembe kell nézniük a modern társadalmi rendszerek problémáival (vallási, törzsi, gazdasági, politikai ellentétek, osztályharc, forradalom
