Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - Wurczel Gábor: Tavaszi zsongás, Nyári behemót
Wurczel Gábor tavaszi zsongás Jókedvből szőtt boldogságot tudnék ráteríteni mindenkire, aki virágot talált a nagy téli sárban ... Ha kérdik, mi az a nap, azt felelem, hogy a nap egy szégyenlős szeplő az arcodon. Boldogság, mernék vitába szállni veled! Bebizonyítanám az örök titkot. Csak a te szemed őrzi a tél színét. Odahaza jártam, és az apám megszólított: — Mit csinálsz, fiam? — Nézem a csillagokat, amik a fejünk felett illatoznak. Akaratlanul letörtem egy rügyet... A két csillag fehér utat hagyott maga után. Éreztem anyám fehér karját. Megindultam vissza a házunk felé. Kisebb volt, mint a szomszéd ház. A füst a kettő közé szállt. A két ház között cserepek voltak. Macskák útja. Itt találkoznak titokban a gyerekek ... — Fiam, hullanak a csillagok... A csillagok hullanak. Én megrázkódtam és összehúzódtam, aztán keresni kezdtem a nárciszt, amelyről tudtam, hogy ott van a nagy diófa alatt. Ilyenkor, tavasszal menjünk el a világtájak felé... Ismételjük: Kéz a kézben ... Kéz a kézben ... Kéz a kézben! Szedjünk virágot, gyöngyvirágot, haran- gosat, harangosat, fehéret... Ha kérdik, mi az az ibolya, feleljétek azt, hogy ketten megtaláljuk a nagy, szép virágot. Elvisszük a legtiszteltebb helyre. Közösen. — Őseink emléke... A galambok nyílegyenesen és magasan szállnak. Ne ismételjétek, hogy az ibolya kék, hogy az ég kék, hogy a víz kék, hogy a szemed kék ... Mondjátok meg, hogy az ég egy kínzó éjszaka. Klarinétok fájó idézése... Az ibolya csak a tavasz bókja, és én adom át... A víz hóié. Szép, habos, szürke és magával viszi a tél szennyesét. A szemed csillag... Mondják, hogy tavasz van. Beszéltem hozzá, és ő azt mondta: jó idő lesz. A fecskék és a felhők délre szállnak... Pásztorok és őslakosok hóna ez a határ, ahol lakom. Gyere velem egyszer, görcsös fuldoklásban ússzuk át a tavat. Szép vagy most, otthonom. A csallóközi görcsös nyárban párolgó teát idéz a nagy citromfám. Beszéltem hozzá, és azt mondta: Nyári be-hemót vagy, és emlékezni fogok rád most és mindörökké. — Hosszú vagyok. A hosszúságom a fegyverem. Itt élek nyári behemót
