Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - Wurczel Gábor: Tavaszi zsongás, Nyári behemót
köztük, de te kellettél hozzá, hogy lássanak. Hosszúnak hívnak. Benzin- és naftaszag kísér el a lányhoz. Náluk a virágok csak muskátlik. Barangolnék én is most a napsütötte betonutakon, hátrahagyva a szelet. Nem nézném bárgyún a körben állókat. Virágot szednék harmatos fűben, és letenném a hősi halott sírjára. Emlékeznék a hősi múltra. De ki mutassa meg nekem a harmatos füvet, ki emlékeztet engem a történelemórákra, amelyeken együtt harcoltunk te meg én, apám és az öregapám... A három hősi halottunkat nagyon hamar elfeledtük. Kecskék szentségtelenítik meg az emlékművet, és mi belenyugodtunk, hogy szükség van a kecskékre ... Kirnel-tó Közel van a templom, látszik a toronyóra. Fél három ... A kövér lány, aki szlovák iskolába jár, fogyókúrát tart. Már harmadszor hullámzanak ide-oda a liliomok. A kövér lány fél kijönni a vízből. — Nem kell félnie. Kijöhet. A tehenek delelnek. Nem fogják belenyomni tejes pofájukat a vízbe. A kristályvízbe. Az őrzőjük most fogyasztja borsólevesét. Mert borsó, az van! Várom őt... A liliom ide-oda rezdül. Mért ne fuldokolhatna az a lány? Kihúznám őt hosszú, szép hajánál fogva, mert szép a haja. Gesztenyebarna, és ott úszkál a liliomok közt. A liliomok hasonlítanak hozzá. Ök is csendesek, és nyugodtan úsznak. Praha—Bratislava—Budapest „Gyorsvonat — gyorsvonat valahol megáll, nyújtom a jobb kezem, szerbusz babám.“ Nagy a zsivaj, lárma. Küldök az öcsinek egy képeslapot, örülni fog neki, ha megkapja és én újra nem leszek, mert én most megelőzöm a képeslapot. Prága aranytetői emlékeztetni fogják rám. Szeretlek érte, Prága... Megjött a tehenek őrzője A liliomok elcsendesedtek és észre sem vették, hogy múlik az idő. Görbehátú ember, kutyával őrzi az ősi jussot. A kutyát az öreg paraszt még egyetlen ünneplő ruhájában is megsimogatja. Beszéltem az öreg harangozóval, aki összeveszett a pappal. Ezt mondta: Vasárnap elszöktek előlünk, hogy ne kelljen fizetniök, és mi hétfőn újra odaáll- junk eléjük ócska-sapka-levéve, hogy könyörögjünk, kérjünk ... Kellünk-e még? A család vasárnap templomba ment. Nem adtak egy falat földet sem. A JAPÁNOK német rezsim SZERINT mennek. Emlékezett a második világháborúra... Az ő apja, aki szintén sekrestyés volt, abban az időben nagyon sokat harangozott. Nem tudtam mit felelni, mert a kecskékre gondoltam, akik szentségtele- nitik a szent emlékeket. A lány térdére hajtotta a fejét és nézte a liliomokoat. Biztosan sokáig nézte... nézte... Bratislava Kiskorában elvitték a Dóm-templomba, ahol a királyokat koronázták. Már nem emlékszik semmire. Elfeledte. Vége van a meséknek. A képeslapot Prágában már nem tudta feladni. Majd feladja Pozsonyban. Valaki leöntötte sörrel... Jegenyék kúsztak el az ablak alatt. Karcsúak voltak, kicsit mégis fáradtak. Ha autóbusszal utazott volna ettől a ponttól tovább, akkor láthatta volna, hogy megöregedtek ezek a jegenyék és mind az útra dőlnek, az úton fekszenek. A kövér gyerek a papírpohár sörrel elébe állt:
