Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - DISPUTA - Simándy Pál: Az ember tragédiája álomképeinek értelme
Tizennyolc évesek: — A Játék a tisztességgel cimű kötet azért tetszett, mert fiatalokról szól. A mai kort ábrázolja. A főhős egy egyszerű leány, aki sokat küszködik, míg eléri célját. — Tetszett Blažková Nylon hold című regénye. Mai témával foglalkozik, és főleg fiatalokról ír. — Nekem főleg R. R. Elvarázsolt lélek című könyvéből Anette fiának az ábrázolása tetszik, azért, mert nagyon szerette édesanyját. — A Hazám, hazám, te mindenem című: könyv stílusa olyan könnyed, hogy az olvasó együtt él az első pillanattól fogva Erkel Ferenccel, s szinte hallja a Hunyadi László és Bánk bán örökszép melódiáit. Simándy Pál az ember tragédiája álomképeinek értelme A Madách-évforduló, sajnos, nem hozott lényegesen újat Az ember tragédiája értelmezésében. Nem mintha az időnkénti új értelmezés föltétlen követelmény volna a jelentős művekkel kapcsolatban. Madách filozófiai költeménye azonban valósággal kiált egy új és igazabb értelmezés után. Ismertetői száz év alatt sem jutottak azoitos felfogásra értékelésében, és ami még sajnálatosabb, a lényegéhez sem férkőztek közelebb. Elemzéseik nem tudtak kibontakozni bizonyos téves irodalmi hagyományok bűvöletéből és további ápolásából. Az alapvető tévedés, amelyből — nézetünk szerint — mind a többi is eredt, és amely a viták legfőbb forrása lett: a Tragédia álomképeiről kialakult és áthagyományozott helytelen felfogás. Az a szemlélet, amely az álomképekben történelmi események, illetőleg személyek, koreszmék, illetőleg azok történelmi sorsának ábrázolását, mérlegre helyezését és értékelését látja. E szerint Madáchot Az ember tragédiájában történetfilozófiai kérdések foglalkoztatják, s azokra keres ilyen vagy amolyan választ és megoldást. Ezen a téves nyomon indul, jár és jut zsákutcába a Tragédia csaknem minden kutatója. Ez a magyarázata, hogy egyikük sem tudta még megragadni és kiemelni annak igazi, holott annyira kínálkozó és szembeszökő értelmét: Madáchnak, a filozófus szellemű embernek, az eszméléssel, az öntudatra ébredéssel kibontakozó és a kor eszmei áramlatai által elmélyített egyéni lelki és szellemi válságát, útkeresését és a válság diadalmas leküzdését. Mert a Tragédia nem más, mint erről szóló — rejtetten személyes — vallomás. Greguss Ágost paradoxonja nyelvén szólva: líra drámában elbeszélve. Az alábbiakban egy nagyobb Madách-tanul- mánynak az álomképek értelmezésével foglalkozó részletét közöljük. Az ember tragédiája a kései romantika terméke. Annak a szellemi áramlatnak köszönheti létét, amely az egyéniséget előtérbe emelte, és a lírát, a szubjektív elemet — hol nyíltan, hol burkoltan — belevitte az epikába (főként a regénybe), majd a drámába és filozófiába is. Madách műve is ilyen rejtetten szubjektív vallomás. Levelében, amelyet Erdélyihez, drámája védelmében írt, szemérmesen elhallgatja, hogy a Tragédia a saját legszemélyesebb élményének költői kifejezése. Ehelyett a mű főszereplőjeként általában az embert említi. Ezzel hozzájárult ő is a félreértés kialakulásához, amely a Tragédiában — oly hosszú időn át — az emberi nem vívódásának, történelmi útjának drámai rajzát látta. Madách drámája szonban vitán fölül — fejlődési dráma (akár Goethe Faustja), amely a fejlődési regény — Entwicklungsroman — analógiájára, a hős jellemének, illetőleg világnézetének fokozatos kialakulását mutatja be. (Pl. Goethe Wilhelm Meister regényei, Thackeray Pendennise, és — Eötvös Karthauzija stb.) A Tragédia főszereplője azért nem is a drámai szerkezet által hőssé emelt Ádám, hanem tulajdonképpen maga a költő. A Tragédia színeit tehát eleve nem lehet úgy tekinteni, mint állóképek sprozatát, egymást váltó történelmi korszakok, vagy koreszmék (Lukács György szerint) „revüszerű“
