Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Gunnar Ekelöf: Tündér (vers) - Marianne Linder: Szarvas van a fán (vers)
műfordítóink műhelyéből S véd költők verseiből Magyar nyelvterületen kevésbé ismert és ritkán publikált költészetből, a svéd lírából közlünk szemelvényt. Az idősebbeket az 1891-ben született P. Lagerkvist és az 1907-ben született G. Ekelöf, a középső generációt M. Linder (sz. 1919), a fiatalabbakat T. Trans- trömer (sz. 1931] képviselik. Ez a bemutatás mindössze első lépés egy átfogó ismertetéshez, és nem rangsorolás, sem kiemelésre nem szolgál. A tisztáson láthatod őt és a hajnalpírban, teste lágy, mint a nyugalom, ajka lágy, mint a csönd. A tengerben láthatod őt és tavakon — nyaka körül és dereka körül tündökölve koccannak össze a csiszolt kövek ... Az éjszakát megtölti lélegzetével, alkony-köntösével, tölgyfa-hangjával, — a szél lombosítja vágyódása lantját, a szél lapozgatja emlékeinek lombjait. Közelről és távolról érkezik a szél, sehol sincs otthona a világon, — a sötétség hajtincseit elfújja az ő homlokáról, mely fénytől terhes, és zúgva zajong, mint a vér tengere a fül szédület-kagylóiba... Élet ő és megújulás, öléből ered minden tavaszi dal, tagjaiban ősrégi éneket dalolnak a nedvek, útban a lombok, vagy a tüdő felé, útban a víz felé és a nap felé. Élet ő és vér, a virágok égővörös szájjal isszák a harmatcseppeket kristálytiszta kezéből, amint a fűhöz ér — mindenkit megérint ő, és mindenkinek odaadja magát, minden ölelésben ott van — éjjel, midőn az álmok szeretkeznek, nappal, midőn szállnak a madarak__ Ö a fénylő lehetőség és a tündöklő élvezet, elképzelhetetlen nélküle, a szerelem egyedül ő, egyedül ő meztelen, ölében halál virágzik: az élet átváltozása egy másik életté. Az elillanó sarkának nyomai még ott látszanak a reggeli ösvényen, és a puha földben, a völgy megcsendülő ezüst-lábánál... tündér Gunnar Ekelöf szarvas van a fán Marianne Linder Szarvas van a fán, anyám! Agancsa villog. Rám néz, úgy legel. Kötényemre hullanak a levelek. Lányom, nem látom én a szarvast. Lányom, nem látom én a vadászt. Képzelődsz csak a holdvilágban. Egy férfi áll, vadász áll ott, anyám. Kénsárga a háta és zöld. Öh, a szarvasra céloz, anyám! Koromsötét az éjszaka és barna és szürke. Csupán a szarvas világol, anyám.
