Irodalmi Szemle, 1966

1966/6 - Bogdánfi Sándor: Nyári nap

Bogdánfi Sándor

nyári nap

Karon fogva megyünk Katival. Ő szőke, én fekete, bőrünk egyformán barna. Rajtam egyszínű sárga ruha, őrajta egyszínű piros. Lábunkon gumisaru, kezünkben strandtáskát lóbálunk.

Lassan megyünk végig a téren. Meleg van.

Egy autós majd nekiszalad a villanyoszlopnak, úgy bámul ránk.

Hülye.

Már majdnem odaértünk a telefonfülkéhez, amikor észrevettük a fiúkat.

— Nézd — mondja Kati —, két huligán.

Az egyik hosszú, a másik alacsony. Kissé ívelt lábukon farmernadrág feszül, alul lötyög, legalul pedig két retkes bokával és kitaposott mokasszínnal végződik. Felül egy-egy izmos nyakon, bozontos szőrzet, két szem és két klepafül. Dagadó mellüket csíkos matróztrikó fedi. A trikón a heti fagylaltfogyasztás nyomai láthatók. Szépek,, gondolom magamban, s félrefordítom a fejem.

— Hé, babuci — szólal meg a hosszú.

— Buci — teszi hozzá az apróság, aki akár a hónom alatt sétálhatna, meg sé erezném.

Válaszra se méltatjuk a két madárijesztőt. Lassan andalgunk a telefonfülke felé.

— Kik vagytok, hé? — kérdi a hátunk mögül a hosszú.

Kati szorítja a karomat. Fél. Pofont is kaphatunk ezektől.

Benyomulunk a fülkébe.

A hosszú most elkapja a fogantyút, és húzza kifelé. Hiába szorítom belülről, ő erősebb.

— Kik vagytok? — kérdi újra.

— Semmi közöd hozzá — sziszegi Kati.

— Nem vagytok pestiek, ugye? — érdeklődik a hosszú rendületlenül.

— Brazil hercegnők vagyunk — mondom neki. — Most jöttünk lóháton az óceánont át — azzal becsapom az ajtót az orra előtt.

Röhögnek.

A kicsi elővesz két cigarettát, s egyiket a hosszú szájába dugja. Rágyújtanak, közben le nem veszik a tekintetüket rólunk.

Kati telefonál Tominak. „Megyünk a fürdőbe, gyere oda. Siess, mert két huligán- molesztál bennünket“. „Hívjatok rendőrt“ — hallom a kagylóból Tomi recsegését.

Kilépünk a fülkéből.

— Nem vagytok magyarok? — kérdi makacsul a hosszú, és elébünk áll.

Elönt a méreg.

— Figyelj ide, kisfiam — mondom neki haragosan, — jugoszlávok vagyunk, s most már hagyj békében! Érted, kisfiam?

— Értem, nagymama, — vágja rá a kicsi, és most ő is előlép.

— Ügy? — mondja a hosszú —, szóval partizánok vagytok. Hol a géppisztolyotok?

— Otthon a bőröndben — vágja rá Kati. — De neked elég lesz két pofon is. Kár a golyóért.

— Ha nem hagytok békében, rendőrt hívok — mondom határozottan.

— Hívj. Tegnap megvertünk kettőt.

— Aztán felébredtetek, mi?