Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - ANKÉT - Válaszok az Irodalmi Szemle kérdéseire - Szalatnai Rezső
ankét válas zok az Irodalmi Szemle kérdéseire 1. A kérdések egytől egyig különösek, szokatlanok, újak és bátrak. Roppant elgondolkoztató már az első kérdés. Európában minden nemzet irodalma egységes és oszthatatlan. Az író ugyan nem független a helyétől, de amit ír, a nyelv közös valutája révén, abba az irodalomba tartozik, amelynek nyelvén kifejezi magát. Sose volt kétséges, hogy a francia író í rásműveivel és magatartásával a francia irodalom vérkeringésébe tartozik, bárhol is jelenik meg a műve, s bárminő szemléleti előjellel. Thomas Mann fejtette ki a háború aiatt, hogy ő Amerikában is német író, német nemzeti hagyományok őre, s hogy német irodalom csak egy van, s Hitler nem számít. Közismert, hogy a négynemzetiségű s uralkodó nemzetet nem ismerő Svájc német Írói is a német irodalomhoz tartoznak. Talán felesleges, hogy további példákat soroljak fel, az olvasó kiegészítheti magának a sort. Magyar irodalom is csak egy van: a magyar nyelvterület irodalma. Ez az irodalom a nemzet históriai tudatra ébredésében gyökerezik, egyetlen nyelváram, egyetlen lélekáram. Líránk, mintegy a nemzeti bölcselet szerepében, erről egyértelmű és világos válaszokat mond, bármely századra fülelünk, bármely politikai és területi változást vizsgáljuk. A közép-európai nemzetek nyelvük, irodalmuk és egységük dolgában a múltban is érzékenyek voltak, s ma érzékenyebbek, mint Európa más nemzetei. Ez •lélektanilag érthető, összefügg sorsuk törékenységével, tapasztalataikkal, földrajzi és gazdasági helyzetük féltékenységi sugallatával. Cseh irodalom is csak egy van, az is óhatatlanul egységes, ugyanolyan társadalmi és történeti vértezésű, mint a magyar. A morva regionalizmus is csupán hangkülönbség, nem különállás. Szeretném emlékeztetni az olvasót a humanista Šaldára, aki a sziléziai cseh tájnyelven szóló költőt izgatottan üdvözölte a cseh irodalomban, viszont a marxista Nejedlýt feszélyezte a lach poéta, s útját állta versei megjelenésének. Marxista létére ennyire féltette a cseh irodalom egységét. Pedig Prágában még nem cikkeztek a nemzeti nyelv elhalásáról. Kézenfekvő s naponként meggyőző a szlovák irodalom egységének igénye és állapota. A régi kép a szlovákságról nem érvényes. A szlovák értelmiség ma nagy belső feszültségben él, nyelvének és irodalmának olyan önérzetében, mint soha ennek előtte. A szocializmus adta lehetőségek e téren egészen sajátosak és rendkívüliek, egyszersmind tanulságosak. A magyar nyelvnek és kultúrának egy jelentős szakaszon éppen a szlovák nyelvi-irodalmi szomszéddal van találkozója. E találkozás közvetlen kapcsolója a szlovákiai magyarság, kategóriánkban a szlovákiai magyar irodalom. A feltett kérdés térképszerűen társítja képzeteinket. A magyar nyelv és irodalom olyan különös helyzetben van, mint maga a magyarság: a nemzet egy jelentős része az országhatáron túl, más államok keretében él nemzetiségként vagy kisebbségként, népcsoportként, nem a szón múlik a lényeg. Nincs ehhez fogható helyzet sehol Európában, ilyen méretek s ilyen adottságok között. De a többfelé tagolódó nemzetnek azonos a közösségi érzésvilága. Ezt elsősorban a nyelv és irodalom érzékelteti. És „tapasztalatcserénket“ szomszédainkkal is nyelvünk és irodalmunk örökíti meg. Mit kíván egy 1. Mi Ön szerint a nemzetiségi Irodalmak (kultúrák) szerepe és küldetése az egyetemes magyar irodalomban s abban az irodalomban, amelynek — helyzetéből következően — részese. Pl. a csehszlovákiai magyar irodalomnak a cseh és szlovák irodalomban? 2. Milyenek ön szerint a nemzetiségi irodalmak felzárkózásának lehetőségei a szocialista irodalmak progresszív áramlatához, illetve Európa irodalmához? 3. Milyenek a szocialista irodalmak együttélésének 20 éves tapasztalatai, s a nemzetiségi irodalmak Híd-programjának eredményei ebben az együttélésben? 4. Milyen tartalmi (etikai) és formai (műfaji) determináció következik a nemzetiségi létből? 5. Hogyan tükröződik mindez (amennyiben azokat ismeri) a nemzetiségi irodalmakban (a Szovjetunióban, Romániában, Csehszlovákiában és Jugoszláviában)? Szalatnai Rezső
