Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - Gál Sándor: Kör
Közben Karcsi levetette a kabátját, s a köpenybe bújt. Kicsit rövid volt a köpeny, az ujja alig ért valamivel lejjebb a könyökénél, de az nem zavarta. Az ágyra ült, és rettenetesen büszke volt magára. Eta Karcsi mellé telepedett az ágyra, és jókedvűen ivott. Bódi szétterült a széken, aprókat pislogott, és nyelte a bort, mintha gyomra helyett üres hordót táplálna. Jó volt ülni és hallgatni Bódi és Karcsi kötekedését. Nem volt ez valami komoly dolog, de süketnek kellett volna lennem a szóra, ha nem érzem meg a mélyben azt a párviadalt, ami kettejük között folyt. Még örültem is, hogy nem jutottak tovább. — Hol van már ilyen soká Klári? — türelmetlenkedett Bódi. — Telefonálok neki — mondta. — Honnan? — kérdeztem. Nem szólt semmit. Lehajolt, 3 az ágy aló! előhúzta a készüléket. — Bocsánat — mondta —, szűkén vagyunk, mindenhová jut valami... Tárcsázott, és várt. — Te vagy, Klári? Mi a csodát csinálsz még? Aha ... És mit isztok? ... Hogy mi? ... Hát borozunk ... Egyelőre ... Siess! ... Jó? ... Hát azért... No, mindjárt itt lesz. Az egyik kollégája születésnapját ünnepük. Ott van Icka és Ferkó is. — Tedd le már azt a köpenyt — mondta Bódi —, olyan vagy benne, mint egy hullamosó. — Akkor még csak megjárja ... De te hogy néznél ki benne?! — Sehogy, mert fel se venném. — Ne veszekedjetek már a miatt a vacak köpeny miatt. Találjatok valami érdekesebb okot a marakodásra. Nyílt az ajtó. Elsőnek Icka lépett a szobába, mögötte egy szőke, karcsú hölgy, nyilván a sokat emlegetett dokika. A sort Ferkó zárta be. Karcsi felállt Eta mellől, és meghajolt. — Remélem, kedves doktornő, megbocsátja nekem, hogy engedelme nélkül magamra bátorkodtam ölteni ezt a köpenyt... — Van még koszosabb is, ha az jobban tetszene, odaadhatom. Ez talált. Karcsi visszaült az ágyra. — Alig tudtunk elszökni — mondta a kis doki. Szédül a fejem és... Jaj, Bódi bácsi, úgy örülök, hogy látlak! Nesze neked, Bódi! Ezt megkaptad. Icka mellém ült, és mosolygott. Kezdtem magam kényelmetlenül érezni. — Ha megengeditek, akkor átöltözöm — mondta Klári, és kitárta az egyik szekrény ajtaját. — Lesni szabad? — kérdezte Bódi. — Nem. — Szóval akkor szabad. — Mondom, hogy nem! Bódi megpróbált belesni a szekrényajtó mögé, de elkésett. Klári nagyon gyorsan átöltözött. Zöld pulóvert és fekete nadrágot vett magára. Túl fiatalnak tűnt most, hogy ledobta a szolgálati ruhát. Hisz ez még kislány, gondoltam, egész kislány. Hogy a csodába lehet valaki egyszerre orvosnő és ilyen fiatal? Érthetetlen ... És hogyan néz! Nem szép, de érdekes az arca... Érdekesen csúnya, ami néha többet ér, mint a tökéletes szépségű arc ... Valahogy igazibb ... — Kérek egy cigarettát — súgta Icka, s hogy a többiek észre ne vegyék, az asztal alatt egy pillanatra megszorította a kezem. Forró volt a tenyere, és mintha remegett volna. Ferkó mögöttünk feküdt elnyúlva. Icka rágyújtott, és újra megszorította a kezemet. Bódi halkan magyarázott valamit Klárinak, de az nem nagyon figyelt rá. Közben elfogyott a másik üveg bor, s már a pezsgőnél tartottunk. A gyomrom változatlanul fájt. Hiába, már nagyon régen nem ettem, s az én gyomrom nem tűri az efféle mulasztásokat. — Nincs véletlenül egy darab kenyeretek? — kérdeztem Kláritól. — Kenyér? Nem hiszem... De mire kell neked kenyér? — Fáj a gyomrom — mondtam. — Régóta? — Hát mit mondjak? Elég régen, de csak akkor, ha éhes vagyok. — Az én szekrényemben talán van még kenyér — mondta Eta —, de már száraz lehet. — Az nem baj. Valóban volt egy darab félig száraz kenyér a szekrényben. Törtem belőle, és ettem. Egy harapás rozskenyér, egy korty pezsgő .. . kenyér, pezsgő ... kenyér, pezsgő... — Jó? — kérdezte Karcsi. — Póbáld meg. Előbb csak harapásnyi kenyeret tört, s ivott hozzá a pezsgőből. Rövid gondolkodás után megállapította: — Nem is rossz. Pedig rossz volt. De Karcsi is éhes lehetett már. Bódi már részeg volt, és Klárit főzte volna, de Klári mindig kitért előle. Ha Bódi feléje nyúlt, kezdődött a hajsza körbe az asztal körül, s mivel kevés volt a hely, Klári az ágyakon Eta és Karcsi felé menekült, s mindig nálam kötött ki. Bódi sikertelen kísérleteit nagy hahota követte. Ferkó is felkelt, meg ivott
