Irodalmi Szemle, 1966
1966/6 - Tóth Elemér: Három vers
Tóth Elemér kérgek l. Benőnek már a kérgek, húsos indái átfolyják életem. Utakra kényszerítnek, amerre menni sohasem akartam, mosolygtatnak arra, akit gyűlölök, s gyülöltetik azt, amit szeretnék. Szeretném azt mondani neked: anyám... Anyám, szeretném megcsókolni a kezed. És sírni szeretnék szoros kötelékeimben, mert egyre szebb az a csengő kacagású part, ahol gyakran és gondtalanul mosolyoghattam. 2. Közel mindenkihez közel a Iákhoz közel az utánad futó cipókopogáshoz közel a szívedhez Sárga pitypangbokor az utca mellett fekszik Erre járok eléd s utánad s mert minden relatív erre jársz elém s utánam Közel a fákhoz Közel a tegnapi s már holnapi kedvemhez közel fehér csontokkal gyűrűzött szívemhez Közel s egyre közelebb Fejünk felett a nap szerelemben perzselődik glória Remegő füstkarika, hova szállsz? Versenyezni akarsz a puha szárnyú galambokkal, vagy a vörös karmú vércsék ijesztő suhanását előznéd? Lehet, lehet... De egy pillanatot időzz a pipázó öreg feje fölött! szerelmünk piros virág Szerelmünk piros virág — itt nyílt, itt nyílt. Duzzadó rügyek alatt, ág pattant, ág. Kőkarmú, micsoda tél, csak így, csak így. De izzik szíved alatt, a nyár, a nyár.
