Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - Lehocky Teréz: Siqqurratu
a hetita tőzsérközpontban. Vaskéseket hozott. Háromszor hatot.* Mikor hírül hozták neki, hogy az uruki lu- gal**, Utu-chegal Dubru falujában rátette Ti- riqán nyakára a lábát, azonnal hazakocogott. — Ellátták a „város" baját. — Ügy mondja, Slum, az Uruk szó nélkül. Tősgyökeres uruk- beli másképpi nem is szólana. A szolgái szorgalmasan helyeselnek, hogy az úr kedvében járjanak. Csakugyan, kietlen képet nyújt a városdombról nézve a vidék. Ronda sáskanép volt a gutij horda. Fogságba hurcolták, kötélen vonszolták az uruki isteneket. A kutyáik fölemelték a lábukat, és a szobrokra vizeltek. És ha csak ez! De bedöglöttek a nyugati vízcsatornák. Sivatag meg ugar lett a termőföldből. Ha akadna is itt-ott sárga, csenevész fű, az tele van élősdivel, a nyáj a beteg májával mind a papok mészárszékére kerülne. Naibum, a kalmár háza a Fémkovács-kapu és a Fűszer utca torkolatában van. Mögötte a hűsítő pálmaliget. Büszke egy épület: alul félkönyökre égetett téglából van, meg faajtója van rézkilinccsel. Az udvarára kőerkély nyílik! Hallatlan fényűzés egy városban, ahol a követ darabjával egynegyed ševel mérik. Szerencséjére, az ő házában a hegyi hordakirály lakott. Semmi baja. A téglapadlón megvannak a tarka nádszőnyegek, a falon a sásból való kézimunka, a polcokon a zománcedény. A nádcsőbútort ugyan megviselte a durva taszigálás, és lám, az asztal rézlapjába nemzetközi malacságok vannak karcolva, na isten neki. Elég ezüstgyűrűje van elásva, és rajta mindegyiken a šurupakki templomváros hiteles pecsétje, hogy mennyi a súlya. Meg aztán az uruki bankház, „Egiti és Fiai“ is az övé. Azonkívül nyolc bérháza a Királyok utcájában, két méregdrága telke, negyvenöt rabszolgája és egy sereg lebuj. Van miből új bútort csináltatni. A királyoknak is hitelezhetne. Reggel félálomban hallja a szolgája szólo- gatását: „Kelj föl tamgarü, hivat a palotába a lugal“. Na, még hét duplaóra se múlt el azóta, hogy megjött, és máris nélkülözi az uralkodó. Asszonya nincs a házban. Gyereke se. Ha a Kullabü szegényfertályából a gazdátlan ebek nem ugatnának egymásra, csönd volna a falak közt, akár a temetőn. De a koldus ebek meg vannak szervezve, nagygyűlést tartanak félóráig tartó csaholással, hogy elriasszák a be* A sexagesimális számrendszert használták az akkori „világkereskedelemben" ** Királyi cím tolakodót. Ez a sok dög Uruk átka. A királyasszony akarja így. A palotában, az égalban meglepetés várja A falak ugyanazok, hosszúkás sáragyag téglából vannak tapasztva, ám a kőtrónon nem Utu-chegal ül, a Tiriqán legyőzője, hanem Ur Nammu. Eddig csak patesi volt, alantas hűbéres. Most meg ő markolja a lugalok görbe botját. Az agyagpadon, lent, meg a neje és a fiú, a Šulgi. A tamgarűnak elvégre mindegy. A két folyó közt folyvást isten, ember, és vízözön van azóta, hogy Tiámat őssötétségéből megteremtődött a világ. Miért ne legyen királyözön is. És hasra veri magát előtte, megcsókolva a sarut, amelyet egy évvel azelőtt a megboldogult Utu-chegal hordott. Akkortájt Ur Nammu még mezítláb járt szumer szokás szerint. A „világ négy sarkának“ mostani ura minden istensége ellenére is egészen emberi. Pazarol. Bezzeg egészen más, mint a lagaši szomszédja, Gudea. Az bizony nem válogatós az üzletágakban, csak telegyömöszölhesse bőrzsákjait az ezüstmarhával. — Kölcsön kellene — így az uruki ember- isten, Éanna kegyeltje. Náiburn figyel, mint a sólyom. — Mire? És mennyi? — Siqqurratut* építek. Nem maradhatok le Lagaš mellett. Domborművek lesznek az alsó templomban. Kövek kellenek hozzá. Pirosfekete féloszlopokat is szeretnék. Égetett zománc legalább a külső felére. Meg zarándokút. Még nem tudom, mennyi ezüstre lesz szükségem. Egyelőre legalább tízezerre. Szemérmetlen összeg, de a tamgarűnak szeme se rebben. — Kamatra persze — toldja meg a királyné. — Húszadra. Nincs csodálkoznivaló, hogy asszony szólalt meg a férfiak gyülekezetében. A szumer királyné a palotagondnok is. Ő is köt üzleteket. S még a dédanyjának joga volt ahhoz, hogy két férfival aludjon a gyékényszőnyegen. Még él ennek az emléke Urukban. Azért is van olyan nagy szabadosság és oly sok tarka vétek, amit egyebütt már felszámoltak. S ha van is írás, hogy a házasságtörő asszonyt fejjel lefelé le kell hányni a hóhértoronyból, ha mással töltötte kedvét, eddig nem került rá sor. De az biztos, hogy a szigor egyszer mégiscsak megkezdődik. Az úrasszony egy mosolyt előlegez. Barna selyembőrű lábát előrébb rakja egy csöppet. * Templomtorony
