Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok (II)

ezen a fán csattogtatta a csőrét a Teke-teke madár. Abban a bűnügyi filmben is hiába ment az újságíró Ponciustól Pilátusig, nem jutott előbbre, aztán írt egy cikket, s azt valaki el­olvasta, elgondolkozott rajta, eszébe jutott egy számára eddig lényegtelennek látszó kö­rülmény, jelentkezett, elmondta, és ez volt éppen a nyomravezető. Tegnap is kellett volna pálcikát tennem, és tegnapelőtt is. Valaki hátha észrevette volna. Esetleg éppen akkor közeledett volna a pál­cikához, amikor egy futó szarvas patája lesö­pörte a havat a tetejéről, megtalálta volna az eltemetett jelet, tovább bányászott volna, le egészen Gáfor éjjeliedényéhez. Az a valaki talán a vas- és famunkához is jobban értett volna, mint én... Össze tudta volna rakni Bányai tranzisztoros rádióját... Vissza tudta volna vinni az elrabolt cigarettát a trafik­wigwamba, olyan észrevétlenül, hogy a sápadt- arcú kartotékok sem vették volna észre... Az is lehet, hogy ez az út is csak azért „seholsincsvége“ út, mert rosszul indultam el rajta, nem jutott eszembe, hogy az út szá­momra csak ettől eddig tart, a Teke-teke madártól, mondjuk, még ötszáz lépésnyire... Mondjuk, csak éppen addig, hogy tovább kia­báljam az erdőbe: Van egy ház, az angyalok háza, ott lakik Vecserka, Bányai, Gáfor... Add tovább... Ott lakik Viola és Piroska... Add tovább... Ott lakik Marika, a Wechsler-Harvic koefficiens és a kartotékok... Add tovább... És aztán jön az ügyes vas- és famunkás, megszerkeszti a készüléket, az angyalház ab­lakfüleihez illeszti, s akkor egyszerre kiderül, hogy nincs is szükség angyalházra... Egyálta­lában nincs szükség rá, s az se lenne baj már, hogy nincs protekcióm, és nem vagyok befo­lyásos újságíró... A készülék mindent kiderí­tene. A Birkásy esetében talán még erre se lenne szükség. Birkásy az angyalházban is mindent ellop, rajzszöget, tintát, radírgumit, kicsavarja a WC-ből a villanykörtét, de színes kavicsokat és üvegszilánkokat is gyűjt, s a matraca alá dugja a zsákmányt. Birkásy alihanem klep- tomániás... Kár, hogy éppen nála hiányzik a pszichiáter jelentése... Egyszerűen bele kell kiabálni az erdőbe, add tovább. Birkásynál hiányzik a pszichiáter jelentése. Regőczy erotomániában szenved. Ez a má­nia is elég gyanús egy tizenöt éves lánynál. A jegyzőkönyvhöz eredetileg keskeny film­szalag is volt csatolva, amely megörökítette Regőczy nyilvánosság előtt folytatott nemi életét. A hiányzó filmszalagről nem szólok az igazgatónőnek, nehogy azt gondolja, hogy kí­váncsiskodni akarok. Inkább a Regőczy-lánnyal beszélgetek. — Mit kapott, amikor legelőször nyilvános­ság előtt levetkőzött? — Három tejszínhabos indiánért. A Regőczy-lányt a többi angyal egyébként maslicskának csúfolja. Regőczy ugyanis a fér­fiak bizonyos testrészére maslit kötött, s az­tán úgy játszott velük, mint más lányok a babáikkal. — Nem volt szégyenérzete? — Nem volt nehéz munka. így mondja: munka. Különös erotománia ez. — A bátyám kikötői melós Pozsonyban... Az nehezebb tészta. Ha ad tiz koronát, magának is megmutatom a mellem. — Ide látni — szólok rá gyorsan —, mert látom, hogy kezdi gombolni a blúzát. — Jó, hát akkor menjünk arrébb. — Ne, ne menjünk arrébb... Inkább kössünk szerződést... Én majd nyitok egy strip-tease bárt, és magát oda rendes gázsival leszerződ­tetem. — Jó, én benne vagyok. — De addig ne mutogassa magát senkinek! A csontos arcú nevelőnő szereti Regőczyt: — Nézze, olyan mint egy angyal... Ha az ember nézi azt a szép hullámos szőke haját és az ártatlan kék szemeit, nem is hiszi el azokat a borzalmakat. — Miféle borzalmakat? A csontos arcú nevelőnő örül, hogy mesél­het. Ahogy ő meséli, csámcsogó részletesség­gel, valóban ragacsos undorrá válik minden a Regőczy-lány körül. — Tudja, mit olvasson, bibiliát — ajánlom neki. Értetlenül néz rám. — Az is tele van ilyen történetekkel... Csak legföljebb nem ilyen részletesen... És nincs benne a masli... De egy maslin már nem múlik a dolog. Itt az erdőben, ahol olyan személytelenül és buján nő az élet, a Regőczy-lány masliját akármelyik ágra, akármelyik toboz tetejére felköthetem, olyan ügyesen, hogy az útró! senki se veszi észre. Különben sem lógna ott sokáig, odarepülne a Teke-teke madár, és Ie- csipegetné a csőrével. Vagy odacammogna egy barnamedve, az egyik vállán csak úgy panyó- kára vetve Regőczy bátyjának kikötői zsákja, „Nem is nehéz munka“ — dörmögné, és le- fricskázná a maslit az ágról. Az is lehet, hogy legelőször a szerelmes nagyapa-sündisznó látná meg, építene a Regőczy-lánynak egy mézeskalács kunyhót, becsukná a mézeskalács ház ajtaját, s a masli is és az erotománia is kívül rekedne... Erről persze a tovább gondol­kozó utak többet tudnának mondani, azok aa utak, amelyek felé egyelőre csak az „add to-

Next

/
Thumbnails
Contents