Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - FIGYELŐ - Milan Kundera: Az örök vágyakozás aranyalmája (elbeszélés)

A kisasszony egészségügyi nővér volt egy vidéki kórházban, azt mondta, hogy csak úgy beugrott Prágába, és sietett a Florencre az autóbuszhoz. Teljesen elég volt a villamos- megállóig kísérni őt, hogy minden lényegeset elmondjunk egymásnak: megegyeztünk, hogy szombaton leutazunk B.-be, és meglátogatjuk ezt a bájos kisasszonyt, aki akkorra majd kerít egy szép barátnőt is, ahogyan Martin ötletesen megjegyezte. A villamos befutott, átadtam a kisasszony­nak a táskát, és ő ki akarta venni belőle a könyvet, de Martin ezt egy nagyvonalú gesztussal megakadályozta: majd elmegyünk érte szombaton, addig csak nyugodtan olvas­gassa a kisasszony... A lány szégyenkezve nevetett, a villamos elindult, mi pedig utána integettünk. Mit tehettem, a könyv, amelyet oly régóta örömmel vártam, egyszerre bizonytalan távol­ságra került tőlem: ami azt illeti, eléggé bosszantott a dolog, de mindennek ellenére valamilyen mámor boldogan röpített szárnyán. Martin azonnal gondolkozni kezdett, mit mondjon majd fiatal asszonykájának, hová megy szombaton délután és éjszaka (mert a valóság az, hogy Martinnak otthon fiatal fe­lesége van, és ami rosszabb: szereti is, s ami még rosszabb: féltékeny rá). Sikeres regisztrálás Kiruccanásunkra csekély ellenszolgáltatásért kölcsönvettem egy szép Moszkvicsot, és szom­baton délután két órakor Martin háza elé hajtottam; Martin már vánt, azonnal el is indultunk. Július volt, rettenetes hőség. Minél előbb B.-ben akartunk lenni, de ami­kor az egyik utunkba eső faluban megláttunk két fürdőnadrágos suhancot, akiknek sokat sejtetően vizes volt a hajuk, megállítottam a kocsit. A halastó igazán közel volt, csak néhány lépésre, a kertek alatt. Már nem tudok úgy aludni, mint valamikor tudtam, a múlt éjjel — isten tudja, milyen gondok miatt — egészen háromig forgolódtam ide-oda, fel kel­lett frissülnöm; Martinnak sem volt ellene kifogása. Felvettük a fürdőnadrágunkat, és beugrot­tunk a vízibe. Lemerültem a víz alá, és gyor­san úszni kezdtem a túlsó part felé. Martin éppen csak megmártotta, majd meglocsolta magát, és kimászott. Amikor elfáradtam az úszásban, és visszatértem a partra, észrevet­tem, hogy valamit feszülten figyel. A parton egy csapat gyerek zsibongott, valamivel tá­volabb a helyi fiatalság labdázott, de Martin a szemét egy lányka kecses termetére sze­gezte, aki háttal felénk fordulva kb. tizenöt méternyire állt tőlünk, és mozdulatlanul a vízre meredt. — Nézd csak — mondta Martin. — Nézem. — És mit szólsz hozzá? — Mit kellene hozzá szólnom? — Hát nem tudod? — Várnunk kell, míg megfordul — mond­tam. — Egyáltalán nem kell várnunk, míg meg­fordul. Amit erről a feléről mutat, az nekem teljesen elég. — Jó, jó — ellenkeztem —, csak azzal, saj­nos, nincs időnk mit kezdeni. — Legalább regisztráljuk, regisztráljuk! — mondta Martin, és odafordult egy fiúcskához, aki a közelünkben vetkőzött: — Kisfiú, nem tudod, hogy hívják azt a lányt, ni? — és a lánykára mutatott, aki még mindig furcsa szenvtelenséggel bámulta a vizet. — Azt, ni? — Igen, azt. — Az nem idevalósi — mondta a fiúcska. Martin ekkor egy tizenkét év körüli kis lányhoz fordult, aki közvetlenül mellettünk napozott: — Aranyos, nem tudod, ki az a lány, aki amott áll a parton? A kislány illedelmesen felegyenesedett: — Az, ni? — Igen, az. — Hát az Manka ... — Manka? És tovább? — Manka Párkú... Traplicéről... A lány csak állt a víz fölött, háttal felénk. Hirtelen lehajolt úszósapkájáért, és mire megint felegyenesedett, s hajfürtjeit besimí­totta a sapka alá. Martin már mellettem volt, és azt mondta: X — Valamilyen Manka Pánkű Traplicéről. Mehetünk. Teljesen nyugodt és elégedett volt, az ar­cáról leolvastam, hogy már csak a további utunkra gondol. Egy kis elmélet Ezt nevezi Martin regisztrálásnak. Gazdag tapasztalataiból indul ki, melyek meggyőzték őt arról, hogy a lányt nem is annyira elcsá­bítani nehéz, hanem inkább mindig elegendő olyan lányt ismerni (ha e tekintetben nagyok a kvantitatív igényeink), akiket eddig még nem csábítottunk el. Ezért azt állítja, hogy mindig, mindenütt és minden alkalommal nagyméretű regiszitrá-

Next

/
Thumbnails
Contents