Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Könyvekről

dolatokkal teli könyvnek egyik szép tanulsága.

Zádor András a már idézett utószavában azt írja a szerzőről, hogy amikor egy interjú során megkérdezték tőle, hogyan tudott nem zsidó létére ennyire azonosulni hőseivel, így felelt:

„Nálam az autopsziát, a közvetlen, személyes tapasztalatot az Einfiihlung, a beleélés helyettesítette, a beleélés azoknak a fájdalmába, akiket szeretünk. Ilyen értelemben tehát én is elszenvedtem a zsidók szerencsétlen sorsát.“

Filmben, regényben, tv-játékokban ma Nyugaton és nálunk is rokonszenvessé vált a szenvedés tematikája, az üldözöttek emberi megaláztatásának, a tömeges pusztításnak a rajza. Ladislav Fuksot — amint vallomása is igazolja — nemes szándékok vezették, hogy ezt a témakört a lélekelemző jártasságával kiegészítse. Nem vitás, hogy szándéka hasznos, mavészi szempontból értékes könyvét eredményezett, amelynek nyelvi érdekességeit, különös hangszerelését Zádor Margit az eredetivel egyenrangú színvonalon szólaltatja meg sikeres fordításában.

Nemes László: Szeretni nem elég

Nemes László regényének témája is a fasizmus tényéből adódik, noha a történet nem a deportálás korszakában, a sötétség éveiben játszódik le, hanem tizenhét esztendővel a felszabadulás után. A vészt hozó felhők régen elvonultak, de a régen dúlt véres viharoknak maradt még lecsapódása, újabb belső viharokat kiváltó nyoma.

Egy Frank nevű pesti házaspár elkerüli a haláltábor gázkamráját, és hazasodródik. Itthon szűkösebb körülmények között elkezdik egyszerű polgári életüket azzal a halvány reménnyel, hogy a deportálás napjaiban tőlük elszakított, akkor egyesztendős kislányuk életben maradt, és megtalálják. Különösen az asszony keresi szinte mániákus megszállottsággal elveszett gyermekét, és mikor számtalan csalódás után egy lányintézet neveltjében felismeri, és az orvosi vizsgálat igazolja feltevését — az elveszettnek hitt, időközben nagylánnyá felcseperedett Editke elfoglalhatja helyét a családban.

A két szülő, de kivált az anya elhalmozza szeretetével a lányt, kispolgári életfelfogásuk szerint szeretnék nevelni és boldoggá tenni, de hamarosan kiviláglik, hogy a boldoggá tevéshez nem elég a szülői szeretet, több kell, más is kell hozzá, ami nem annyira a megértés, de két különálló világnak az összehangolása, és ez nem sikerül, töréssel jár. A zsenge korában lumpenproletár környezetben, majd intézetben nevelkedett Edit önállóan gondolkodó emberré lett, s bár szeretet él benne szülei és a háború után született testvéröccse iránt, nem tudja magát alávetni a kispolgári élet tényeinek és erkölcsének. A múltbeli nagy tragédia után újabb bonyodalom támad, amely fájdalmas, mert a szabad és bizonyos értelemben tisztább élet vonzása Editben erősebb, és arra készteti, hogy elhagyja szülei otthonát.

Érdekes, erős téma ez, és szerzőjének érdeme, hogy a felismerés, a lány megtalálása örömében nem válik érzelgőssé, a szükség- szerű elválás tényeit sem exponálja túl. Frankék rokonságának ábrázolásában és általában a környezet rajzában sok ismert, számtalanszor megírt vonásra bukkanunk, ez azonban nem zavar különösebben, mert Nemes ismeretei nem másodkézből kapottak, és elbeszélő hangjának van egy kis szatirikus mellékzöngése, ami megóvja attól, hogy egyhangúvá és unalmassá váljon.

Hiba volna a regényt az utolsó esztendők sikeres magyar szépprózái, Fejes Endre Rozsdatemető, Sánta Ferenc Húsz óra, Cseres Tibor Hideg napok, Fekete Gyula Az orvos halála, Somogyi Tóth Sándor Próféta voltál, szívem. című kisregényei mellé állítani —, de jellemábrázolás, környezetrajz és meseszövés dolgában túlemelkedik a középszerűn. Nemes könyve nemcsak szórakoztató, hasznos olvasmány, hanem tanulságos is, mert egy-egy új árnyalattal világítja meg a mai kispolgári életérzést, és frázismentesen beszél arról, milyen nehéz összeforrasztani azt, amit a fasizmus fajüldöző brutalitásával széttört.

Nemes könyve rámutat arra is, hogy a húsz évvel ezelőtt ütött sebek még nem hegedtek be, és csak önmagunk elmélyült emberségével juthatunk túl a múltból adódó megpróbáltatásokon. Editben megvan az emberségnek ez az egészséges csírája, és ez biztosítéka annak, hogy választott szerelmese mellett megtalálja azt a boldogságot, amelyet a család nem adhatott meg.

Hollós Korvin Lajos: Komédiások

Nagy komédiások, kivételes tehetségű színészek élete csaknem egy évszázad óta hálás témájuk a regényíróknak. Kocsizó vén csepű- rágók ugyanúgy beleszólnak az irodalomba, mint Déryné ifiasszony, Jászai Mari vagy Kean, a nagy angol színész, Garrick, a néger hősszerelmes. A színpad masztikszszagú, festett vásznakból és deszkákból összetákolt világa, a rivalda varázsos fényei feltüzelik a