Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Az értelem erőfeszítése

történelmi analógiák és a történelmi tanulság leplébe burkolja. „Az idők az irodalmárt is arra tanítják, hogy tárgyát félretéve, a Történelem jelé tekintsen, és tóle várjon ihletést új munkájához“ — írja mindjárt regénye első mondatában. A kor „leikéig“ akar hatolni, s így eljutunk vele együtt a „sziget“ képzetének — őt majdnem két évtizeddel megelőző — forrásáig, és egyenként mutathatunk rá a közvetlen kortársi megfelelőkre.

Az írónak — mint Szigeti József megjegyezte annak idején — „az érzelmileg helyesen átélt analóg társadalmi-történeti helyzet adta kezébe a tollat“. A „szellem“-ember annyiban volt jelen, amennyiben kristálytiszta racionalizmussal rántotta le a leplet korának „rokokó századáról". Szerb Antal ebben a művében — 1943-ban — eltemette a Horthy- rendszer világát, noha a kibontakozás további útját még nem láthatta biztosan.

Amikor a regényt' megírta, már tovatűntek az idillikus világ képei, az „idők az irodalmárt is“ szokásától eltérő magatartásra kényszerítették. Megsemmisültek a „szigeti lét védettségének ábrándjai“. Szerb Antal maga bizonyítja e művében, hogy a művet létrehozó művészi humánum ellenállása nem elegendő egy tébolyult világ elszabadult erőivel szemben. Felismerte — akárcsak Radnóti Miklós is —, hogy a hagyományos módon és keretek között értelmezett idill mily nagy veszélyeket rejt magában a második világháború idején.

A „sziget" képzete — mindnyájukénak őseként — egyszer már fölbukkant a magyar irodalomban. Ama rendszer társadalmi-ideológiai alapvetésének idején, amely végül is, negyedszázad múltán valamennyiüket maga alá temette. A Sziget és tengerben Babits vallotta igy: „Én hiszek a harcban, az ész harcában a vak erők ellen, melyek: a világ vak erői, vagy az én lelkem csüggedései és indulatai." De ez roppant erőfeszítésbe került, hiszen a megoldás kétes volt, és végtelen távlatokban veszett el, a „felhők mögötti örökkék ég“ magasságában. Az erőfeszítést a babitsi prófécia jajongása váltotta fel: „A líra meghal... A líra elhal, néma ez a kor“. Kevésnek bizonyult a prófécia: a barbárság és civilizáció élet-halál birkózásában a pusztítás sötét angyala fékevesztetten csapongott, és szárnysuhogása az értelmetlenséget idézte. „A sziget nem elég magas“ — állapítja meg fájón és rezignáltan, ijedten és döbbent tehetetlenséggel Babits. Egy ország állapotának diagnózisát adja, amikor felosattan a hangja: „Ártér a világ, ártér Magyarország véres iszappal. A

föld iszapos s már érzem a dombot ingani házam alatt... Az Ember ünnepe távol még..Itt és így kezdődött egy rendszer orgiája.

Ilyen előzmények után, ténylegesen átélve az újabb háborút, annak embernyomorító vihara s előjelei mérgező anyagukkal beleivódtak Szerb Antal, Radnóti Miklós, Halász Gábor gondolataiba, és mire megszületett Radnóti háborús lírája, vagy éppen A királyné nyaklánca: az előjelekből valóság lett! Halász Gábor az értelem keresése emberfölötti munkájának szentelte legjobb éveit, s közben és minduntalan a XVIII. század racionalizmusa, a felvilágosodás tiszta fénye, a gondolat és értelem sziporkázó csillogása volt vezetője és fáklyája. A világ, amelyben éltek: megejtő volt, — de halálos borzongásban fogant; idillien szépnek hazudott, — de homlokán a megszégyenítés bélyegével. Az utókor sütötte rá.

így válik teljesebbé Szerb Antal felfogása a harc szükségességéről. Radnóti Miklós közvetlenül a háború előtt írt ismertetést Báliint György könyvéről. A kötet címe találó: Az idő rabságában. De találó e cím kifejtése is, mely szerint Bálint György a „korban élt, az idő rabságában. Ez pedig helytállást és fegyelmet jelent. Aki a korban él, az érzi a rombolás és építés szükségét... Az idő rabságában élni tehát harcot jelent." Egy egész nemzedék helyét és helyzetét, gondjait és feladatát rögzíti e néhány mondat.

Szerb Antal is megértette a harc szükségességét — jóval A királyné nyakláncának megírása előtt. Vállalta is: sajátos módon a boldog szigetekről, amelyek egyre közelebb kerültek hozzá, a korhoz. Távoli századok ködéből bontakoztak ki, s a XVIII. századon át érkeztek. Mindennél világosabb tanúvallomásként a múlt és jelen, vágyakozás és helytállás kapcsolatáról.

Ki tagadhatná, hogy Szerb Antal kitűnő tollú, szellemes író! Nyugodtsága, fölényes biztonságérzete az értelem tisztaságából következik. Halász Gábor példáját már idéztük, érintettük Radnótiét is. A királyné nyaklánca nem kevésbé bizonyítja: mit jelent az éber értelem világító fénye az észbontó, tébolyult jelenben. Kételyekkel teli, irracionalizmussal telt korban olyan pozíciót jelentett és bizonyított, amely képessé tette arra, hogy némileg megbontsa a korábbról hozott és teherként cipelt irracionális korlátokat. Ez tudja biztosítani számára a nélkülözhetetlen iróniát, amely kérlelhetetlenül néz szembe az idillnek álcázott világgal. A nyakék-pör históriája a francia udvarban nagyobbfajta botrány