Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - FIGYELŐ - Kovács Győző: Az értelem erőfeszítése
azt becsüljük, hogy köntörfalazás nélkül, nyíltan beszél. Becsüljük benne, hogy bár szigorúan ragaszkodik a lenini tételhez, amely szerint ilyen jellegű kérdések esetében minden nemzet és nemzetiség a saját portája előtt seperjen először, rámutat a magyar nacionalizmus és nemzeti érzékenység fejlődést fékező tüneteire is. Könyvében elejétől végig hitet tesz amellett, hogy a nemzetiségi ellentétek felszámolása, a nemzetiségi kultúra fejlesztése egyben múlhatatlan feltétele az egységnek, hazánk nemzetei és nemzetiségei kölcsönös megértésének, megbecsülésének és közeledésének. Más szóval, a nemzeti élet kibontakozása a nemzetek összefogásának olyan lépcsőfoka, amelyet nem léphetünk át, nem kerülhetünk meg. Juraj Zvara könyve az ilyen irányú szocialista fejlődés megértését és igenlését segíti elő. Ezért hasznos, szükséges. Reméljük, a közeljövőben ehhez hasonló más művek is hozzájárulnak ahhoz, hogy ez a témakör minél hamarább elveszítse .kényes“ jellegét. Kovács Győző ■ Az értelem erőfeszítése Szerb Antal utolsó regénye Szerb Antalt 1945. január 27-én, Ady halálának évfordulóján megölték a fasiszták: egy tragikusan tovatűnt nemzedék tagjaként az ő életét sem kímélték, a barbár kor előtt felelnie kellett humanista magatartásáért. Alakja úgy emelkedik ki abból az időből, mint Orpheusé a „zöldes szörnyek“ alvilágából. Utolsónak tudott leveléből a csalódott ember hangja, rezignált suttogása hallható: „Végtelenül szomorú vagyok... most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz; csak ez tartja még bennem a lelket...“ Utolsó regénye, A királyné nyaklánca: ösz- szegezés és számvetés. Kétféle értelemben is az: egy haláltáncot járó ország uralkodó osztályának félelmes erővel feltárt képét nyújtja; ugyanakkor pontosan lemérhető az az út is, amelyet Szerb Antal élete utolsó éveiben megtett. Regényének népszerűsége méltán vetekedett és kelhet versenyre ma is a hosszú időn át közkedvelt Magyar irodalomtörténetével. Az író gondolatrendszeréről, történelemfelfogásáról, szemléletmódjáról legteljesebben ez a mű tanúskodik. Szerb Antal filozófiai szemléletének értékelését mindjárt a felszabadulás után elvégezte Szigeti Jpzsef, irodalomtörténeti munkásságának mérlegét legutóbb (1958-ban) Kardos László és Sőtér István készítették el. Számvetésükből ..világossá vált az a szellem- történeti konstrukció is, amely a két világháború között megejtően varázsos képeivel a legtöbb tudást rabul ejtette. Szellemtörténeti alapvetés szolgál Szerb Antal szemléletének, társadalom- és történelemfelfogásának keretéül is, jóllehet A királyné nyakláncában éppen ennek a gyakorlatnak a korlá- tait igyekszik áttörni. Megszabadulni azonban sohasem tudott tőlük. Spenglerre még ez utolsó művében is mint felsőbb fórumra hivatkozik: „A Pénz és a Szellem közt — mondja Spengler — titokzatos véd- és dac- szövetség áll fenn a közös ellenség, a vér ellen. A szellem érvekkel támasztotta alá azt, amire a Pénz tompa mindenhatóságával törekedett: az előjogok lerombolását, az irracionális kegyelemszerű származás, kiválasztás detronizálását az ésszerű, tehát tehetetlenségen és vagyonon alapuló kiválasztás javára.“ S ettől kezdve minduntalan tanúi lehetünk annak, hogy ez a kitűnő tollú író mint torpan meg újra és újra a valóság, a történelem tényleges rugóinak, ezek mozgásának és törvényszerűségének teljes felismerése előtt. Mindig döntőnek bizonyult az a csak egy lépés, amely elválasztotta őt e teljes felismeréstől. Mert ha egyértelmű élességgel fogalmazza is meg, hogy „napjaink légkörével a francia földrengés ideje inkább összhangban van, mint a firenzei kozmikus tavasz“, — a Spengler-féle szellemtörténeti konstrukció mindent elront. Sőt: megfosztja Szerb Antalt annak lehetőségétől, hogy ténylegesen elszakadjon az irracionalizmustól. Mindig e kettősség szabja meg gondolat- menetét, s ezt — ti. e kettősséget — a
