Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - FIGYELŐ - Gály Iván: Érdekes és hasznos könyv

Hviezdoslav az öt-hat szóból álló Madách- verssort nyolc-kilenc-tíz szóval adja vissza, Beniak is, Štítnický pedig majdnem azonos szómennyiséggel próbálkozik ... így a Madách- vers dísztelen, de nem fogyatékos szépsége, és természethű ereje sokkal érzékletesebb, mint Štítnický elődeinél, akik nem riadtak vissza a cicomázástól sem. Madách drámai dinamizmusának erejéből így nem vész el semmi, sőt így válik e dinamizmus szlovákul is észlel- hetővé.“

Bízvást elmondhatjuk, hogy mindazon nyelvek közül, amelyek a mű több fordításával rendelkeznek, a szlovák az egyetlen, amelyben Madách szövegének valamennyi tolmácsolása magas színvonalú, és a maga korában valamennyi megütötte a nyelv fejlettségének megfelelő művészi hűség magas mértékét. Ebben kétségkívül döntő szerepet játszik a két nép történelmének és gondolkodásának sok közös eleme, de a kiváló szlovák műfordítók tökéletes magyar nyelvismerete is.

Gály Iván ■ Érdekes és hasznos könyv

Juraj Zvara: A magyar nemzetiségi kérdés megoldása Szlovákiában

Ez a könyv rést feszít annak az elmúlt tizennyolc esztendőben eléggé elterjedt nézetnek a falán, amely szerint a nemzetiségi kérdés és főleg a csehszlovákiai magyarság fel- szabadulás utáni életének alakulása — tabu. Ezt a nézetet különféle megfontolások, objektív és szubjektív okok, elfogadható és elfogadhatatlan érvek, jóhiszeműség és közöny éltették. Fundámentuma az olyasféle álláspont volt, hogy semmiképpen sem áldásos feltépni a régi sebeket, amelyeket az élet bár lassan, de mégis begyógyít.

Bár elismerjük, hogy mindennek megvan a maga ideje, és a történelmi események vissza- forgatásá, marxista szemszöghöz igazodó felmérése és tisztázása kellő anyagismeretet és így gyakran időt, „madártávlatot“ igényel, a gyógyírt mégsem látjuk elsősorban az időben, hanem a teljes és hamisítatlan igazság feltárásában. Lenin tanított bennünket arra, hogy mozgalmunk, amely a társadalmi igazságért küzd, soha nem fél, nem félhet az igazságtól. Még akkor sem, ha az saját hibáinkat is közszemlére teszi, ha fájdalmas ponton érint is bennünket. Előrehaladásunk parancsolóan megköveteli, hogy mindig tiszta vizet öntsünk a pohárba és tévedéseinkből, melléfogásainkból is okulni tudjunk.

Rés feszítéséről és nem rés ütéséről beszélünk, mert bár Juraj Zvara könyve első a maga nemében, — amint azt az előszót író Lő- rincz Gyula is leszögezi —, a tárgyát képező kérdéssel, a csehszlovákiai magyar nemzetiségi élet rendezésének módozataival majd két évtizede foglalkoznak pártunk legmagasabb fokú szervei. Társadalmunkban, amely a párt vezető szerepének elismerésére épül, ez így természetes és helyes.

Mégis „úttörő“ művet látunk J. Zvara könyvében, mert teljes, átfogó képet nyújt. Komplex módon, az ellentmondások dialektikus egységében vetíti elénk a hazai magyarság életét két évtizeden kersztül befolyásoló történéseket. Ugyanakkor a gazdag levéltári és más forrásanyagok idézésével bepillantást enged eddig ismeretlen, vagy csak a maroknyi jól tájékozott előtt tisztázott eseményekbe. Kétségtelen ugyanis és ezt a szerző több helyen is aláhúzza, hogy a hazai magyarság előtt még a párt ide vonatkozó határozatainak zöme is „kulisszák mögötti titok“ maradt. Igaz, az élet közben valóban nem topogott egy helyben, és mindannyian a saját tapasztalatunk alapján győződhettünk meg róla, hogy bár kényes a kérdés, és rendezésének útja sokszor göröngyös — fokozatos gyakorlati megoldása folyt és folyik. Mégis, a gondolkodó ember sok megválaszolatlan kérdésére várta, hol türelmesen, hol türelmetlenül a férfias, nyílt szót.

Ebben a vonatkozásban nagy lépés előre ez a mű. iAz eddiginél sokkal szélesebb méretekben elősegíti az önámítás, a szubjektív magyarázatok fellegvárainak lerombolását. És bár nem egy esetben keserű az igazság, a kialakult kép összhatásában mégsem igazolja azokat, akik a tárgy megengedhetetlen kiteregetését látják még ma is a hasonló jellegű kísérletekben. Viszont azokat sem, akik szenzációéhesen lapozgatnak benne, hátha valamiféle „ellenzékieskedést“ olvashatnak ki a sorokból. Zvara ugyanis szigorú tárgyilagossággal, világnézeti tisztánlátással és tudományos marxista megalapozottsággal nyúl a kérdéshez, és műve a történelmi fejlődéssel megegyezően kicsengésében pozitív, reálisan derűlátó.