Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - FIGYELŐ - Dr. Radó György: Az ember tragédiája szlovákul
Strážny duch jari, poézie, lásky, zavedie ma, kde vlasť mi odveká, odtiaľ môj úsmev osladí zem túto, zasvietiac lúčom ma tvár človeka. IV. EVA Chvála Bohu, aj pieseň túto chápem. ADAM Tuším jej význam, podľa nej sa riadiť chcem. Len ten koniec, jak na ten zabudnú? PÄN Riekol som: človek, bojuj, drž sa, dúfaj! Hviezdoslav és Beniaik fordítása közt a kü- lönhség talán elsősorban nem is annyira a két költőre, mint inkább az 1905. és az 1950. évi szlovák irodalmi nyelvre jellemző, arra a hatalmas fejlődésre, amelyen a kifejezőeszközök és formák terén ez a nyelv a közel fél évszázados idő alatt átment. Beniak szövege hűség és költői színvonal tekintetében körülbelül megfelel — a változott körülmények közt — Hviezdoslavénak. Amazzal szemben az új fordítás előnyére kell írnunk, hogy nem „ajándékozza meg“ Madáohot az eredeti műből hiányzó tartalmi elemekkel, jóllehet a rímek megszaporításában ő sem marad el elődje mögött (az I., III. és IV. részben ő is rímeltet ott, ahol Madáchnál nincs rím), stílusában van valami barokkos elem. A nyelvi kifejezőeszközök félszázad alatt bekövetkezett gazdagodása — és nyilván saját egyéni költői stílusa — arra ragadja el Beniakot, hogy egy erőteljesnek, egyéninek vélt kifejezésmódért Madách stílusbeli tömörségét, puritánságát áldozza fel. Pl. az I/l-ben a magyar „be van fejezve" őnála valamiféle „eggyékovácsolódott" (dovedna splýva) — ilyesmi azonban csak igen elvétve fordul elő nála (az elemzett 28 sorban mindössze az idézett helyen), különben fordítása igen szépen és híven cseng, tartalmilag is igen pontos — úgy véljük a fordítói licencia határán belül marad, amikor I/4-ben „újítni kell“ helyett azt mondja: „kicserélődik", a III/5-ben pedig „nemtője“ helyett „őrszellem"-et, „őran- gyal“-t, az „ifjúság" helyett „tavasz“-1 fordít. Hogy a II/7-ben a lovas-hasonlatot nem veszi át, az sem túlzott hiba, sem a IV/4. sor fordítása: „Mondottam: ember küzdj, tarts ki, bízzál“ (látszik: a fordító értelmileg próbálta átmenteni a „bízva bízzál“ kifejezést, de megoldásában elveszett a magyar kifejezés zama- ta). Kifogásolható azonban, hogy a IV/3. sort kérdésnek fogja fel — ezzel tulajdonképpen a IV/4. sor ünnepi fensége, a mű végső kicsengése megy veszendőbe. Az 1964. évi Madách-jubileum adott alkalmat arra, hogy a szlovák költészet egyik legkiválóbb élő képviselője, Ctibor Štítnický (sz. 1922) közzétegye Az ember tragédiája harmadik szlovák fordítását.4 A jubileumi napokban a falanszter-szín egyik részlete és az utolsó három szín meg is jelent nyomtatásban. (Imre Madách: Tragédia človeka, úryvok z 12. obrazu. Preložil Ctibor Štítnický. Kultúrny Život (Bratislava). 3. X. 1964 str. 1. — Idem. Ľudové noviny (Budapest). 15. X. 1964. — Tri posledné obrazy. Slovenské Pohľady. 1964. No 10. str. 73—80.) Ezenkívül ebből a készülőfélben levő új, szlovák fordításból az utolsó három színt be is mutatta a bratislavai televízió 1964. október 4-én. A sajtóban megjelent részletek közt az általunk elemzett négy szövegrészből csak az utolsót találjuk meg: IV. ÉVA Ah, rozumiem tej piesni, vďaka bohu! ADAM Tiež tuším, čo mi káže. Pôjdem za ňou. Len na smrť, Pane, — ako zabudnúť?! PÄN Riekol som: bojuj, vytrvaj a ver si! Ez a fordítás is, akárcsak Beniaké, a IV/3 felsóhajtó kívánságát („... csak azt tudnám feledni! —“) kérdéssé változtatja .. hogyan feledjem?.'“). Ezáltal pedig a IV/4 — ahol Madáchnál az Ür szava felségesen, filozófiai megoldásként, kinyilatkoztatásszerűen mutatja meg az ember útját és rendeltetését — e két fordításban egyszerű válasszá lesz, mintha az Ür, lezárva egy párbeszédet, azt a tanácsot adná Adámnák: ,,/A véget akarod feledni? Nos, / megmondani: Küzdj, tarts ki és higygyéi“. Ctibor Štítnický azonban, mint a gondos, lelkiismeretes fordítóművészek általában, nem fejezte be munkáját az első közöltetéssel. Csiszolta, tökéletesítette fordítását a sajtóközlések után is: tanúsítja ezt fordításának könyv alakban megjelenő teljes szövege, amelyet a kiadó szívességből a jelen dolgozat írása közben tördelt kefelevonatban bocsátott rendelkezésünkre. (Imre Madách: Tragédia človeka. Preložil a doslov napísal Ctibor Štítnický. Bratislava. 1966. Tatran, vydavateľstvo beletrie a umenia. Slovenské vydavateľstvo krásnej literatúry. 177. str.) Ez a kinyomtatott szöveg módot ad nekünk, hogy Štítnický végleges szövegéből idézzük az általunk vizsgált négy részletet: 4 Egri Viktor: Készül a Tragédia szlovák fordítása. Beszélgetés Ctibor Štítnickývel. Oj Szó (Pozsony) 1964. X. 4.
