Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - FIGYELŐ - Dr. Radó György: Az ember tragédiája szlovákul
IV. EVA Hoj, rozumiem tej piesni, Bohu chvála! ADAM I ja sám šípim, čo mi zaspievala, aj chcem to plniť. Len ten konec kýsi! ten kefoych vedel vytreť z pamäti si! HOSPODIN Povedal som ti, človeče, i čuj raz ešte: bor sa a vždy dôveruj! Már az első pillantás meggyőz róla, hogy Hviezdoslav a sorokat szabadon szaporítja ott, ahol az eredeti mű gondolatait nem tudja az eredeti sorszámba szorítani. Mert fő célja a gondolati teljesség, s ez az, amit kiválóan el is ér. Hogy „a nagy mü" nála „művek műve“ (dielo diel) — egy miniatűrben mutatja meg, hogy a jó műfordítás az alkotás jegyeit viseli magán. A nyomatékos részekben (pl. az I., III. és IV. részben) Hviezdoslav bővebben rímelteti sorait, mint Madách, de ez a bővített rímeltetés olyan keret, amelyben semmi sem vész el az eredeti mű tartalmi elemeiből, legfeljebb elenyésző mértékben megszaporítja azokat, pl. az 1/4 megújítandó kerékfogáról szólva, hozzáfűzi: „mert elkopott“, a IV/2- höz még hozzáteszi: „amit elénekelt“; a IV/3 „feledni" igéjét „emlékezetemből kitörülni“ szinonimával teszi rímelővé, a IV/4-et pedig ezzel bővíti ki: „és halld még egyszer“. Különben ezek az eredetinél dúsabban rímelő részek tartalmilag hívek. A Hviezdoslavnál sem rímelő II-ben az eredetinek némi fellazulásán kívül nem látunk eltérést, a III-ban viszont, ahol a rímelés már kényszeríti a fordítót, becsúszott ez a Madáchtól idegen félsor: „mialatt körülöttünk besötétedik“. Hviezdoslav fordítása színre került: Bratis- lavában a Slovenské Národné Divadlo 1926. december 11-én mutatta be; az előadást a sajtó és a közönség is érdeklődéssel és megbecsüléssel fogadta. A kritikusok közül a magyar irodalom másik jeles szlovák szakértője, Štefan Krčméry a párizsi szín elemzése során2 a fordításról is bírálatot mond, noha csak egy lábjegyzetben. 2 (Štefan Krčméry): Revolučná scéna v „Tragédii človeka“. Slovenské Pohľady 1927 10— 114. — Darvas Sándor: Az ember tragédiája — szlovákul. Magyar Űjság 1926. XII. 11. — Uo. 1926. XII. 14. — Krepelka Elek: „Az ember tragédiája" szlovák bemutatója a pozsonyi színházban. Híradó 1926. XII. 12. — Eugen Holly: Madách: Die Tragädie des Menschen. Grenzbote 1926. XII. 14. — Németh Antal: Az ember tragédiája a színpadon. Bp. 1933. Budapest Székesfőváros Kifogásolja a mű utolsó sorának fordítását, amely nem érzékelteti az eredeti szöveg tömörségét. Általában, mondja Krčméry, Hviezdoslav gyakran gyengíti Madách stílusát; a kritikus egy példát is bemutat a szöveg felhígítására. Felrója még Hviezdoslavnak, hogy olykor „erőszakot követ el a szlovák nyelv szórendjén és fonetikáján“, viszont azt állítja, hogy verselésében, rímgazdagságában, itt-ott találóbban árnyalt kifejezéseivel az eredeti fölé tud emelkedni. Ezzel azonban még nem ért véget a szlovák fordítások története, melyek szövegelemzéseinél Szalatnai Rezső és Sándor László volt segítségünkre. A második világháború után Az ember tragédiájának új szlovák fordítása jelent meg. Valentin Beniak (sz. 1894) jeles, de magatartásában ellentmondásos költő — „1938 után tévútra került... a fasizmus «dalnoka»... végül is ... csaknem teljesen érthetetlen szimbolikus misztikába burkolózik... míg végül a háborúellenesség, a pacifizmus dalnoka lesz... 0 is műfordító... Oscar Wilde-en kívül a magyar irodalom kiváló tolmácsolója."3 (Utóbb, 1957-ben a magyar költészet szlovák nyelvű igen vaskos antológiáját adja ki.) Az ember tragédiájából készített fordítását Fra Makarius írói álnéven, a nagyszombati egyházi kiadóvállalatnál tette közzé. Az 5500 példányban megjelent, modern fordításból az általunk elemzett négy rész így hangzik: I. Hej, dielo hotové dovedna splýva, stroj roztočil sa, tvorca odpočíva. Pobeží milión rokov po osi, kým vymení sa zúbok v 'kolesi. II. Raz budú s smiechom na to spomínať. Štátnika, čo ho voláme my veľkým, ortodoxa, čo je nám na obdiv, komediantom nazve vek po nás, keď miesto po ňom prosto vezme si prirodzený a pravý velikán, čo skočí iba tam, kde jarky sú, a nechá cestu tam, kde voľný priestor. A učenie, čo dnes tak zamotané je, až do šialenstva vedie, potom každý aj bez učenia ľahko pochopí. III. Ty priepasť temná, pri nohách čo zfvaš, mne tvojej moci báť sa netreba, veď len prach padne v teba, len to ľudské, ja v sláve povznesiem sa nad teba. 3 Sziklay i. m. 670.
