Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - FIGYELŐ - Dr. Marian Váross: Weiner-Králľ Imre művészete

emberi alakok belsejébe kerülnek. S nem öncélúan, nem szándékolt kitalációként, hanem mint az anyagi világ dialektikus összefüggéseinek, egységének kifejezése, tehát mint költői metafora és filozófiai szemlélet.“ (Lásd a szerző tanulmányát az 1963-ban kiadott Wei- ner-monografiában.) Ilyen módon fejezi magát Weiner mint író, ezzel a módszerrel dolgozik mint képzőművész, sőt így fogalmaz gyakran baráti beszélgetései során is, mert sosem elégíti ki az egysíkú tárgyszemlélet, állandóan s mindenben a többsíkúságot, a többrétegű szemléleti módot keresi.

A 65 éves művész a közelmúltban Pozsonyban megrendezett kiállításán úgy beszélt, mintha lélekben állandóan a már idézett francia H. Petit szavait hallotta volna. Kiállításának anyagában megtaláljuk eddigi művének csaknem minden motívumát-: a falusi faházakat, az erdő költészetét, az ifjúkor emlékeit, a hegyvidéket egy lány víziójával, a falusi öreg asszonyok nehéz életét stb. Visszatér azonban háborús élményeihez, az elcsúfított gyermekarcokhoz, s a fajüldözés embertelenségeihez is. S mindemellett mintegy saját használatra összeállította az eltelt negyven év során kialaWeiner-Krát: Asszony (1935)