Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - FIGYELŐ - Dr. Marian Váross: Weiner-Králľ Imre művészete

kított kifejezési formáinak repetitóriumát is. Ezeknek a segítségével tudatosan frissíti és tarkítja mostani festői palettáját és nyelvét is. Weiner-Kráľ művészi fejlődésének eddigi útja, vagyis a különböző kifejezési módoknak egymásutánja az utolsó öt év során beépült a művész jelenébe: alkotásainak régebbi stílusjegyei regenerálódtak, s mai kifejezési eszközeinek szerves részét képezik. Sőt azt is mondhatnánk, hogy míg Weiner-Kráľ régebbi művei szinte kizárólagosan emlékasszociációk, s a művész által átélt valóság kapcsolatából születtek, mai alkotásai régebbi művéhez is kapcsolódnak, amelynek elemei bekerülve a művész emlékasszociációiba, át- meg átszövik a mai valóság adta élményeket.

Weiner-Kráľ életműve a szlovákiai képző- művészetben megismételhetetlen, sajátos arculatú. Talán egyetlen képzőművészünk sem vizsgálta olyan rendszeresen a festői nyelv és a poetista metafora lehetőségeit, mint ő. Olyan képzőművészeti alkotásokról van hát szó, amelyek hatásukban közel állnak a lírai költészethez. Ezzel függ össze Weiner művének „irodalmi“ mondanivalója is. A mai képzőművészetben, amelynek legjellemzőbb vonása éppen a „tiszta“ ábrázolás fokozott hangsúlyozása, Weiner-Kráľ kifejezési módja minden bizonynyal hátrányban van. De persze neki sem a legidőszerűbb ma a művészileg megformálandó, hanem ahogy H. Petit mondja, az az emlékoszlop, amelyet saját magunknak emelünk, mindabból, amit valaha szerettünk. (t)

Weiner-Krát: Májusi reggel várral (1958)