Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - Fábry Zoltán: Az elévülés: azonosulás
Mongomery világveszedelmet idézve, szokatlanul éles hangot kénytelen megütni: „Elnök úr, ön elfuserálja a világot, méghozzá igen gyorsan... a békével nem packázhatunk a végtelenségig. Amerika nem engedheti meg magának, hogy a földkerekség leggyűlöltebb nemzete legyen“. Valamikor Hitler Németországáról beszéltek így! Roosevelt a jaltai konferencián a nácizmust „militarista alvilág“-nak bélyegezte. Az új saigoni diktátor Nanyen Cao Ky a Sunday Mirrornak adott nyilatkozatában büszkén vallja: „Hitler hősi eszményképünk és szövetségesünk“. Aki a dél-vietnami diktátort százezer amerikai katonával és bombázók tömegével segíti, az a fasizmus elkötelezettje, szövetségese. Johnson vietnami háborúja Hitler jegyében folyik. Az azonosság és azonosulás törvényei kérlelhetetlenül dolgoznak, és kíméletlenül lelepleznek! Az azonosság, az azonosulás — Kennedy halálának árnyékában — kissé váratlanul és kegyeletsértőn hat, de a Johnson-tények és tettek szemérmetlenül és egyértelműen beszélnek. Aki demonstrálón igent bólint a náci bűnök elévülésére, az menthetetlenül velük azonosul. A második német világháború agresszív barbarizmusa és a vietnami háború között nincs különbség! Az elévülés azonosulást vonz. Ez a könyv az elévülés, az azonosulás ellen íródott. Témája a változatlanság veszedelmének tudatosítása: célja a változás és változtatás sugallása. Mielőtt a kapukat újra lezárnák, meg kell próbálni még egyszer, és irgalmatlanul emlékezni: mi is volt valójában az elévültnek deklarált második világháború? összefogni még egyszer az egészet, tükröt állítani magunknak, a világnak, mindenkinek, hogy ne mondhassa majd senki, sem öreg, sem fiatal: nem emlékszem, nem ismertem, nem láttam, nem tudtam, nem hallottam. Amikor Európa tegnapi német elrablásáról beszélünk, a holnapra gondolunk. A kísértő — elévülési — ponton, a legdinamikusabb — azonosulás! — fókuszban újra a német ember áll. Javára vagy kárára válik-e az elévülési- azonossági kúra? Az elévülés — azonosulás kárhozatos ikerpárja mindenképpen a vagy- vagyot provokálja: az állásfoglalást. Az azonosulást vagy az ellenállást. Az elévülés: az ellenállás bénító, hatálytalanító eszköze. A nácizmus a németség elévülhetetlen szégyenfoltja. De tegnap és ma németek százezrei és milliói tiltakoznak az ilyen egy fazékba hányás, a kollektív ítélő sommázás ellen. Hitler Németországa nemcsak az embertelenség fogalma és gyakorlata volt, hanem az ellenállásé is; nemcsak kriminalitás, hanem hősi non possumus is, nemcsak bestialitás, de humánum a vállalás, a helytállás legmagasabb fokán: szemben a hóhérral, a vértanúságban. És ez a tegnapi ellenállás ma milliók eszmélé- sének az alapja és folyamatossága. Az elévülési tragikomédia nem utolsó sorban ezt az alapot akarja megrendíteni. Kétféle németség van. Megrázó dokumentum közvetíti tényét és összehozhatatlanságát. A prágai Heydrich-merénylet után a cseh „protektorátusban“ a túszfogó, megtorló halálbüntetéseket futószalagon gyártották. A német rendszerességgel vezetett kivégzési jegyzőkönyvek egyik rovata az elítélt magatartását rögzíti az utolsó pillanatban. Egy pardubitzi jegyzőkönyv tanúsága szerint, szemben a puskacsövekkel, a halálra ítélt cseh férfi németül és hangosan ezt kiáltotta: Es lebe das bessere Deutschland! Éljen a jobbik Németország! Ez a kiáltás, ez a kívánság és felszólítás túlmutat a fegyvereken, túl a hóhérokon, és ezzel semmivé avatja őket. Győzött azon németség felett, mely csak halálban és halállal tud gondolkozni és cselekedni. Egy cseh hazafi egy német gyilkosság pillanatában az élet szavával ajándékozta meg a gyilkosainál különb és más németeket: az élet Németországát. E fogantatás jegyében bocsátjuk nehéz útjára könyvünket: szemben a tegnapi és holnapi fegyverekkel és hóhérokkal — a jobbik Németországért, a jobbik Európáért, az emberséges világért! A világnak, az életnek újra értelmet kell adni és kapni. A béke a tét, az élet a bér. Nincs ma más igazság: ne engedjük elévülni! Éljen a jobbik Németország! — kiáltja a náci hóhérok cseh áldozata. Éljen a jobbik Németország, hogy jobbik Európa élhessen, hogy a világ békében élhessen! Az életnek a békével kell azonosulnia, és ezt ma csak a háború ellenében lehet megvalósítani. A háború a halál azonossága, hazugsága és győzelme. A béke: az élet igazsága! „Őrzök: vigyázzatok a strázsán, Az Élet él és élni akar, Nem azért adott annyi szépet, Hogy átvádoljanak most rajta Véres és ostoba jeneségek. Oly szomorú embernek lenni S szörnyűek az állat-hős igék S a csillag-szóró éjszakák Ma sem engedik feledtetni Az Ember Szépbe-szótt hitét." Ezt — 1914-ben a világháborúk századának európai prológjaként — Ady Endre mondotta, a magyar költő. Elévülhetetlenül mindenkinek és mindenkorra! őrzők: vigyázzatok a strázsán!
