Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Duba Gyula: Valaki kopogott az ablakon
férfi keze a polgártársnő felemelt télikabátja alatt matatott.... Az istenit, mondta Morvái, ezután majd minden este ilyen pompás színjátékokban gyönyörködhetem? Befüggönyözte az ablakot, és elővette a szalonnát meg a néhány napos kenyeret. A kenyér ridegen, komoran koppant az asztalon. Nem bírta beleerőszakolni a kést, a végén beleszúrta, mint öléskor a disznó nyakába. A szalonna kitűnő, de a kenyér... A kenyér tovább szülte az előbbi gondolatokat. Ma sem kezdett új életet. Nem vett kenyeret, nem hozatott szenet. Ettől a táplálkozástól meg az italtól negyvenéves korára olyan gyomorfekélye lesz, mint egy lepény... Nagy és fájdalmas gyomorfekélye lesz majd, üvölteni fog a fájdalomtól, és egészen belemerevedik a görcsökbe. Beviszik a kórházba, de az orvos csak ingatja a fejét, és tehetetlen szomorúság látszik az arcán. Reménytelen eset, már operálni sem lehet, az egész gyomor egy nagy fekély... Ki kellene venni az egészet, meg a szívét is, mert azon is fekély keletkezett. Pedig az halálos, nagyon halálos... Elkeseredetten rágta a szalonnát és a hagymát, csak úgy harsogott a fogai alatt... A hagyma kiváló étel, szőtte tovább a gondolatokat, kellemetlen illatú, de egészséges. Az egyszerű nép eledele, és a szalonna is az ... Morvái szerkesztő pedig az egyszerű nép hű fia, jóízűen eszi mindennapi eledelüket... Kopogtak az ablakon. Halkan és szerényen kopogtak, ahogy egy cinke kopog reggelente télidőbsn kenyérmorzsáért a konyhaablakon. Morvái kinézett a függöny mögött, és abbahagyta a rágást. Az ablak alatt a lány állt. Csak állt, nézett, és egy kissé mosolygott. Megdobbanó szíve nagyot lökött rajta, agyában érezte a vér növekvő nyomását. Angyal érkezett, ujjongott fel magában. Az öröm arcvonásaira is kiült. A pogány lélekhez angyal érkezett. Nem az isten küldte, magától jött, veszendő lelket menteni... Kinyitotta az ajtót, és a lány bejött. Mosolyogva csóválta a fejét, és azt mondta: — Micsoda ember..., megint nem fűtött be. Miért nem vesz már szenet? — Holnap veszek — mondta rekedten, és izgalmában dadogott, a legfinomabb brikettből veszek, hogy ha befűtünk, a melegtől megrepedjenek a falak... 4. Két csodálatos és valószínűtlen napot élt át a lánnyal, akit igazában nem ismert. Csak a nevét tudta. Yvettának hívták, és még azt is tudta róla, hogy neves zeneszerző lánya. Azért lakik nála, mert hadat üzent a családjának, főként a mostohaanyjának. Reggel korábban ment el hazulról. Yvetta még aludt. Nem ébresztette fel, zaj nélkül öltözött, hogy fel ne ébressze, és abban reménykedett, tíz felé hazajön, s lány nem megy el addig, megvárja őt. Nagyon sietett, de a lány mégis elment, s a megbeszélt helyen hagyta a szobakulcsot. A szobában rendet csinált, megágyazott, és titokzatos módon a dermedt pókokat is leszedte a sarkokból. Enyhe téli nap sütött odakünn, s a lány könnyű szilonkendőjét ott hagyta nála, az ágyra vetve. Kölniillat érződött utána a szobában. Morvái délután két mázsa brikettet hozott, zsákban, tehertaxival, és egy köteg fát, gyújtósnak. Korán hazament, és begyújtott a kicsi kerek kályhába. Az első percekben a kályha ajtaján, tetején és repedésein ömlött a füst, de amikor ércteste felhevült, és a kályhacső is bemelegedett, a huzat megindult, és Fekete úr ócska melegítője izzani kezdett. Pattogott, szilaj kedvvel ontotta a meleget. Morvái kiszellőztetett, egyre csak rakta a tüzet, és élvezte a meleget. Elnyújtózott a heverőn, és olvasta a Fiatal bűnözőket, ott olvasta, ahol a lány jelzésül behajtotta a lap szélét. A lány a fiatal csavargók problémáit tanulmányozta ... Kilenc óra körül fémesen megkocogtatták az ablakot. Morvái felkelt, kinézett, és intett Yvettának, hogy jöjjön be. Belépett, meglepetten az izzó kályhára nézett, aprót sikkantott örömében, és Morváihoz futott. Átkarolta a nyakát, és szájon csókolta. — Aranyos háziuram..., befűtött nekem... Morvái állt megmerevedve és józan gondolkozásában megzavarodva, kissé szomorúan. Két karja nem rándult meg, hogy visszaölelje a lányt, mozdulatlanul lógott oldalán. Valami megmagyarázhatatlan eredetű bánat és fájdalom sajdult meg benne a felisme
