Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Duba Gyula: Valaki kopogott az ablakon
3. Hét órakor tompa félhomály ült a szobában. Morvái felébredt, forgolódott, s az ébredés első pillanataiban egészen megfeledkezett vendégéről. Meghökkenve bámulta a télikabátjába burkolózó lány sötét alakját. A lány a támlátlan széken ült. — Vártam, hogy felébredjen — mondta, amikor látta, hogy a szemét nyitogatja és felül —, nem akartam elmenni búcsú nélkül. Köszönöm az éjjeli szállást... — Rendben van — morogta a szerkesztő —, de azért nem kellett volna olyan korán felkelnie! — Előadásra megyek — állt fel a lány —, csak éppen el akartam még köszönni... — Komolyan nyújtotta a kezét. Kezet fogtak, és elment. Morvái kinézett utána az ablakon. Egy ideig még ágyban maradt, gondolkodott a lányon, önmagán, sajnálta, hogy ilyen közömbösen elengedte, és nem próbált vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Talán a lány is gondolt erre, és most ügyetlen balfácánnak tartja. Ökör voltam, korholta magát, féltem, ez a helyzet, nem volt bátorságom megszorongatni 3 vadmacskát ... Felkelt, és kapkodva felöltözött, közben nagyokat fújt, és meg-megborzongott a hidegtől. Jéghideg vízben mosakodott. Fekete úr horpadozott pléhmosdója mogorván megcsörrent, ahogy megfordulva belérúgott. Sietett a szerkesztőségbe, hogy minél hamarább beszélhessen Kocsissal... Te dög, mondja majd neki, kit hagytál a nyakamon, ezért adok én neked kulcsot a lakásomhoz, hogy szalonnázó hölgyeket csődíts reám? Az íróasztalánál újságot kezdett olvasni. Kocsis kilenc óra tájban érkezett. Zavart volt, alig köszönt, és nem nézett Morvaira. Asztalához ült, és látható igyekezettel a postájába temetkezett. Morvái gyilkos szemmel, állhatatosan bámulta mindaddig, míg egyszer csak találkozott a tekintetük, s akkor azt mondta: — Szépfiú..., hát kit hoztál a nyakamra? Menedékhely az én lakásom, én meg jótékonysági intézmény vagyok? — Ugyan — mondta zavartan Kocsis —, lakásról beszélsz... ? Azért ez egy kicsit erős. A kudarcairól nem beszélt szívesen. Akadozva elmondta, hogy két hétig járt a lánynyal. Kivert lány az, vadmacska, mondta Morvainak, és a barátja helyeslően bólogatott. Egy neves zeneszerző lánya. Hetek óta nem megy haza, mert összeveszett a mostohaanyjával. Nem bírják egymást. Két hét udvarlás után bizakodva felvitte a Morvái lakására, azt mondta neki, hogy látogatóba mennek egy barátjához. S a lány örömmel ment, de amikor látta, mire megy a játék, összekarmolta és megpofozta Kocsist. Ö meg leringyózta, és elrohant. Még azt is elmondta Kocsis, hogy eddig internátusban, az évfolyamtársainál lakott a lány, mert konzervatóriumba jár, de felfedezték, és kitiltották. Most az ismerőseinél alszik. Haza nem megy, pedig pénze sincs. Semmit nem kér, de mindent elfogad. — Összekarmolt? — hitetlenkedett Morvái, és valami hirtelen támadt jó érzéstől nevetni szeretett volna. Kocsis megmutatta füle mögött és a nyakán a vadmacska hegyes körmeinek rózsaszín nyomát. Amikor már dolgozni kezdett, akkor is ezen mulatott. Elégedettséget érzett, hogy a lány így elbánt a barátjával. Elképzelte Kocsis arcát, ahogy az első pofont kapja, és a vadmacska körmei a nyakába mélyednek. Egy cikket fordított bizonyos francia szociológiai kutatások eredményeiről. A kutatás témája a házastársak egymásra találása és az emberi párválasztás lehetősége volt, és az eredmények azt bizonyították, hogy a partneválasztás illuzórikus dolog. Helyzeti adottságok, környezet, munkahely és érdeklődési terület eleve determinálják az élettársat. Az ember úgy gondolja, szabadon választ, pedig csak azt fogadja el, akit kijelöltek a számára a lehetőségei... Uramisten, gondolta Morvái, hol itt a fantázia, a benső emberi töltések kirobbanó szabadsága... ? Tiszta feudalizmus, csak ma a társadalom sózza nyakadba a nőt... — Hallod, Kocsis — mondta vigyorogva —, a vadmacskát nem a társadalom sózta a nyakadba, azért nem sikerült a dolog! — Nem értem — bámult az rá, de ő csak legyintett. Később újra a fordított cikken gondolkodott, és eszébe jutott, hogy a menyasszonyával egy faluból származik, gyerekkoruk óta ismerik egymást, öntözni járt hozzájuk húsvétkor, hát így neki is
