Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok

nos mulatóhelyekre járni. Egyik este egy R. J. nevezetű állás nélküli férfi a Duna-parton megerőszakolta. A szülők rendezett életet élnek, munkahelyükön nagy tiszteletnek örvendnek. Az anya a szakszervezeti tanácsnak tagja, az apa szívesen túlórázik“ stb., stb.. . .

Vártam, hogy majd Vecserka tegezni fog, de ez elől rögtön kitért.

— Csak ott tegeztem a többiek előtt, föl akartam vágni.

— Olvastam a kartotékját... A trafikügyről nincs szó benne.

— Na látja.

Egy kissé szégyelltem magam a kartotékért, azért említettem.

— Pedig az a trafikügy tényleg igaz, csak a rendőrségen nem tudták kiverni belőlem ... Egy bandával csavarogtam akkor, s egyik éjjel kiraboltunk egy trafikot.. .

—< És maga mit kapott a zsákmányból?

— Két doboz nagyon finom cigarettát.

— Csak azért...?

— Nem, nem azért... A kalandért.. . Tudja, milyen klassz verekedések voltak néha? Két férfinak a karját és a lábát összetörtük.

— Maga?

— Nem. A srácok. Én néztem. Volt ott egy fiú, csuda erős, olyan, mint az Old Shat- terhand. Az, ha valakinek behúzott, annak rögtön dőlt az orrából a vér.

— Maga szeret ilyet nézni?

— A Winnetouban is ilyenek vannak, ott is az erősebbek megverik a gyengébbeket.

— De ott a végén mégiscsak a jók győznek.

— És maga szerint kik a jók?

Azonnal válaszolni akartam, de ő a szám elé tette a kezét. Ezt a mozdulatát azóta se tudom elfelejteni. Néha esténként elalvás előtt, ha lehunyom a szemem, látom Vecser- kát, ahogy óvatosan lopózik a házak mellett a trafik-wigwam felé, mint Winnetou húga és Old Shatterhand szerelmese. A fején gyöngydiadém és kolibritollak, az ajka dióbarna fénnyel ég. Az ellenfél katonái, a rendőrök gyanútlanul más utcákban őrködnek.

— Nem lehet kaland nélkül élni — magyarázza Vecserka. — Pistának is azért adtam oda magam.

— Pistának?

— Ja, persze, ez sincs a kartotékban . .. Ott csak az R. J. van.

— Igen.

— Na, látja..., és R. J. nincs.

— Nincs?

— Nincs, én találtam ki. Nem akartam Pistát bajba hozni.

— Szóval önként, szerelemből?

— Nem, nem szerelemből, nem tudom, mi a szerelem, kalandból...

— És milyen volt?

— Semmilyen, utálatos.

— Pedig szeretni nagyon szép dolog.

— Ä, semmi se szép... Meghalni talán szép . .. Egyszer majd megszököm innen.

— Egyszer már megszökött.

— De most messzebbre megyek.

— Hová?

— Túl a határon... És akkor a határőrök észrevesznek, és agyonlőnek.

A fák sok mindent összemosnak. Különösen, ha a fehér szélvitorlák belekapaszkodnak az ágakba. Ilyenkor a kérdés és a válasz is összekeveredik. Lehet, hogy az előbbi szavakat sem Vecserka mondta, inkább Winnetou húga mesélte a kincses tő partján... A domb tetején Bányai is megjelent, egy 500 koronás tranzisztoron lovagolt, s onnan küldte felém harci üdvözletét: Felgyújtom a sápadtarcúak faluját, megskalpolom a sápadtarcúakat! Nyomában Gömböc lépegetett, egy óriási éjjeli- edényt szorongatott a hóna alatt. Ügy látszik, vízre akarta bocsátani, s ezzel igyekezett átjutni a kincses tó túlsó partjára. Marika lecsüngő karokkal vánszorgott utána. Szegény Marika! Huxley szerint az agy úgy választja ki a gondolkodást, mint a máj az epét. De Marikának eldugult az epevezetéke, és az igazgatónő nem szegheti meg az előírásokat, nem ádhat orvosságot neki.

„Ha egy évvel előbb adták volna intézetbe, még lehetett volna segíteni rajta“ — írja Marika tanítónője, akit Marika nem szeret. Bányai azt mondja, hogy a tehetetlenség ellen lázadt, azért vitte el a tranzisztort. Vecserka kalandra vágyott, Gáfor pedig azért vizel nyilvános kartotékba, mert árva. Közben mindenki elmondja élményeit a társainak, még ki is színezi, igaz, ez szigorúan tilos, mégis így van. Nem tudom, hogy igaza van-e Marika tanítónőjének. Lassanként abban sem vagyok biztos, hogy ez az egész védőőrizet kinek szól, a társadalomnak-e, vagy a gyerekeknek?

Itt ezen az erdei úton sokfelé lehet haladni, keresztút is van, sőt, ha akarom, egyenesen az angyalok házának tantermébe léphetek, csak két fenyőfa között kell szorosan a messzeségbe néznem. Éppen számtanóra van. A harmadik padban nyúlánk, barna lány ül. Szenes Erzsiké. Ű már tizenhét éves. Az igazgatónő szerint csak különleges engedéllyel tartják itt, mert tizenhat éven felül más intézetbe kerülnek a lányok. Őt persze szívesen szabadon engednék. A magaviselete ellen évek óta semmi kifogás nincs. De nem engedhetik el, mert még nincs tizennyolc éves, addig az anyjának joga van hozzá, s az anya visszaél ezekkel a jogokkal. Prostitúcióra kényszeríti a lányát. Férfiakat visz a szobájába, s az anyagi ellen