Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok
Próbálom magam elé képzelni Gáfor halott anyját és ismeretlen apját, szerencsére nem érek rá elmélázni, a kopasz angyal belenyúl a zsebembe, nyilván cigaretta után kotorászik. Az egyik lány lehúzza kezemről a gyűrűt. A kopasz angyal az igazolványomat nézegeti. A gyűrűmet közben kézről kézre adják. Valaki elkezdi énekelni: „Megy a gyűrű vándorútra, egyik kézből a másikba ...“ — Most fél, hogy megfújjuk — ingerkedik velem a kopasz angyal. — Maga miért van itt? — Mi az, lusta volt elolvasni a kartotékomat? — A kartotékokból soha nem lehet megtudni semmit... Csak az emberektől... — Hát jó. Bányai vagyok... — Kopasz Rézi — kiabálják többen is kórusban. — Szóval azt szeretné tudni, hogy miért vagyok itt? — Igen. — Sajnos, ezt én is szeretném tudni... Lehet, azért a két faluért, amelyet felgyújtottam, meg azért a két pacákért, akinek elnyisszantottam a torkát. . . — Na látja, ezt például biztosan nem olvashattam a kartotékjában. — Ott csak a tranzisztoros rádió van — teszi hozzá Vecserka. — Te trafiktündér, te... — Bányai szeme gyűlölettől csillog, Gömböc idejében közbelép: — Tudjátok, szigorúan meg van tiltva, hogy egymás életéről nyilvánosan beszéljünk ... — Az író elvtárs kíváncsiskodott — sziszegi Bányai. Többen a védelmemre kelnek. De azért egykét percig zavart csend támad. Cigarettával békítem a feldühödött kopasz angyalt. — Ne haragudjon, megárt a szépségének. — Jó, nem bánom, de csak akkor, ha kérdezhetek valamit. — Tessék. — De nem fog megsértődni? — Nem. — Maga hány ütemben szokott csókolózni? Most én lepődöm meg, erre a kérdésre nem számítottam. A többiek elismerően kacarász- nak, méltányolják a bátor kérdésfelvetést. — Nem ismerem ki magam ezekben az ütemekben — habozom —, meg kellene állapodni egy közös ábécében ..., ugyanis .. . — Ugyanis, ugyanis... — csap le rám Vecserka. — Egyszerre milyen szégyenlős lettél! Tudod mit, ha nincs kifogásod ellene, ezentúl tegezni foglak. — Semmi kifogásom sincs ... Érdekes, a beszélgetés többi részét a fák ezem a másik úton valahogy eltakarják. Pedig ennél sokkal fontosabb dolgokról is szó esett. Később táncoltunk is. Én Vecserkával táncoltam, és Bányai lekért. A többi angyal egymással táncolt, Marikát kivéve, aki maga elé eresztett karokkal ült, és a padlót bámulta. Mindenféléről beszéltünk, szerelemről és pár- választásról, tanulásról és könyvekről. Egyszer például Bányaival sétáltam kettesben, de ez már máskor történt, talán másnap, vagy harmadnap. A tranzisztoros rádió is szóba került... — Tudja, a tehetetlenség érzete vitt rá. Mindenki olyan tehetetlen. Mindenki olyan kiszolgáltatott, senki sem tud semmit elintézni. Minden nap egyforma ... — Igen, a tehetetlenség az nagy kiszolgáltatottság ... — És tudja, én akartam valamit csinálni. Azért vittem el a tranzisztort. — A tehetetlenség ellen másképp is lehet lázadni, hasznos cselekedetekkel is . . . — Félek, hogy leint, hogy túl magasztosnak hangzik, amit mondok, de ő csak a vállát vono- gatja. — Most meg már mindegy, ha az ember egyszer téved, benne van a csőben. — Tudja, mit mond Reumur? — Az miféle pacák? — Tudós, talán a hőmérővel kapcsolatban már hallotta a nevét. A méhek életével is sokat foglalkozott. Egy helyütt a méhekről ezt írja: „Megesik velük néha, hogy tévednek, s ez a körülmény is arra látszik utalni, hogy gondolkoznak.“ Aztán Vecserkával is sokat beszélgettem. Bevallom, beszélgetés előtt kikerestem a kartotékját. A trafikügy után kutattam, de nem találtam róla semmit. A jellemzésben ez állt: „Jószívű, a kollektívában közkedvelt. Érzelmileg eltompult. Hazudik. Mindkét szülő árvagyerekként nőtt fel, s mindent elkövettek, hogy a házasságukból származó két gyereknek boldog gyerekkort biztosítsanak. Katóval egyelőre semmi baj nem volt, jól tanult. A hatodik osztályban egyszerre nagy változás történt. Kihasználva a szülők gyengeségét, akik jobb gyerekkort szántak neki a magukénál, keresni kezdte nálánál idősebb fiatalok társaságát, hazulról és az iskolából elcsavargott. A második félévben több mint kétszáz igazolatlan órája volt. Év végén három tantárgyból megbukott. Az órák közti szünetben idősebb diákokkal klikkezett, akikkel megosztotta korai szexuális benyomásait és tapasztalatait. A kiskorú ugyanis a nyári szünetben megszökött, állítólag miután anyjával összeveszett, aki nem volt hajlandó vele bárba és más nyílvá-
