Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok
Nem szól, csak bólint. Szótlanul lépegetünk egymás mellett. Valahol el kellene kezdeni, de gondolatok helyett csak a kartoték visszhangzik bennem. Erre az esetre pontosan emlékszem. A nevét is megjegyeztem: Terebessy. „A gyerekek, tizenhármán apjuk keresetéből élnek. Rosszul öltözködve járnak iskolába. A család (16 ember) kétszobás nedves lakásban lakik. A legszükségesebb bútorzat. Közepes tisztaság ... A szülők nem tudnak elég figyelmet fordítani gyermekeik nevelésére. De nem állítható, hogy gyermekeikkel egyáltalán nem törődnek.“ Körülbelül ennyit mond a kartoték. De akad ott még más olvasnivaló is. Egy hosszú levél Terebessy Marika volt tanítónőjétől... „Nevezett diákot tanítottam; igaz, csak néhány hónapig. Sikerült bizalmát megnyernem, ha erről az ő esetében egyáltalán szó lehet. Mindennap megígérte, hogy megjavul, nem szökik meg, segít otthon, megtanulja a feladatokat, s mindennap hazudott. Mivel erős gyanúm támadt, hogy korai szexuális élményekben volt része, s hogy esetleges terhesség, nemi betegség stb. fenyeget, elmentem a kerületi ifjúsági gondozóba, hogy segítsenek megmenteni a leánykát, ők azonban semmi érdeklődést nem mutattak. Meglátogattam a szülőket, és rábeszéltem őket, tegyék különleges iskolába Marikát. A szülők aztán orvoshoz vitték, s az orvosi lelet megerősítette feltételezéseimet. Véleményem szerint Marika az otthoni légkörnek lett az áldozata. Túl hamar és igen durva módon ébresztették fel benne a nemi élet utáni érdeklődést. Az iszákos apa és anya a nemi együttélést illetően figyelmen kívül hagyta, hogy ugyanabban a helyiségben kiskorú gyermekek is tartózkodnak. Marikának tizennégy élő testvére van. Közülük csak három idősebb nála. Rendezetlen, egészségtelen lakásban élt, állandó gyereksírás közepette. Tehetetlen kistestvérek csüngtek a nyakán, akikre mosni, vasalni, főzni kellett. E körülmények között értelmileg visszafejlődött, nem tud logikusan gondolkozni, nem tudja magát rendben tartani, hanem álmodozik valami szebb után. Ezért kezdett el lopni is; a szerzett pénzen édességet és más apróságot vesz magának, s mivel nem tud magán másképp segíteni, megszökik hazulról. Ha egy évvel előbb adták volna intézetbe, még lehetett volna segíteni rajta.“ Persze ez az akkor frissen olvasott levél még ahhoz a másik úthoz tartozik, az angyalházas úthoz, amely ehhez hasonlít, amelyen most lépegetek. Fehérek a fák és a göröngyök: havazik. Akkor is havazott. Helyesebben: akkor nem is havazott, hiszen mindössze fél évvel ezelőtt jártam arra. De hát akkor Marika sem gereblyézhette a havat. Bizonyosan nem, csak nekem valahogy ide kell hoznom a gondolataimba. Néha egészen jól látom, ahogy a fák között szaladgál, kissé előregörnyed, a kezeit maga előtt lóbálja. A lába nyomát is keresem, de csak őznyomok vezetnek a bokrok lábáig, alighanem az őzek hátán lovagolt oda a fák sűrűjébe. Nagy, busa feje van, a haja kócos, beleakadt a tűlevelű ágak hegyébe és a tobozokba, s most fekete angyalhaj tekereg a fehér karácsonyfákon. Az útszéli fák koronáján harkály kopácsol, arrább mókus labdázik nagy hópamacsokkal. Fölemelem a kezem, tölcsért formálok a szám elé: Hahó, Marika! ... Hahó, Marika, itt vagyok! ... Az erdő csendes, és mégis mintha valami zendül- ne körülöttem. Azon a másik úton is valahogy így kellett volna kezdenem, de akkor csak ennyit kérdeztem tőle: — Jól érzi magát itt? — Van egy csikkje? Lám, a cigarettáról is megfeledkeztem. — A Vecserkának is adott. — Kinek? — Hát annak a lánynak, akivel a bejárati kapunál beszélt. — Azt Vecserkának hívják? — Meg Kutyafrásznak. — Igen, ezt a nevet már hallottam. — Egyszer ő is megszökött, és amikor visz- szahozták, alaposan eldöngették, és ő egyre csak azt hajtogatta, hogy kutyafrász, azóta ragadt rajta a név ... — Akik megszöknek, azokat megverik? — Megverik és lekopasztják. — Magát is megverték? — Eleinte engem is, de most már nem. — Miért? — Mert engem hiába vernek. A verés nem is érdekel. Csak ne dumáljanak. Azt nem bírom. Ha itt valami a fejemben elkezd bizseregni, akkor úgyis megszökök. — És aztán mit csinál? — Kérek valakitől egy cigarettát. — És? — És ha akarja, nála maradok. — Mindegy, hogy kinél? — Hát nem mindegy, de nincs idő sokat válogatni. A Marikáról szóló intézeti feljegyzésekben ilyesmik olvashatók: „Szökés közben férfiakkal közösül. Korra való tekintet nélkül. Saját -bevallása szerint kettővel-hárommal éjszakánként. Nevüket nem tudja. Két ízben volt gonorrhoeája. A kollektívára nagyon rossz hatással van. Nem lehet megakadályozni, hogy a többi gyereknek nt
