Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - FIGYELŐ - Csanda Sándor: Balogh Edgár emlékiratai a Sarlóról
figyelő Balogh Edgár emlékiratai a Sarlóról Már évek óta nagy érdeklődéssel vártuk ezt a könyvet, hisz Balogh Edgár 1961 őszén nálunk járva már gyűjtötte hozzá az anyagot, és lázasan készülődött megírásához. A budapesti Szépirodalmi Könyvkiadónál Hét próba címmel megjelent mű három fejezetre oszlik: Regösjárás, Sarlósok, Vörös barátság, — mindegyik a Sarló fejlődésének egy-egy állomását jelzi. A könyv ma több okból aktuálisabb, mint évekkel ezelőtt: az utóbbi években egyre többet foglalkoznak nálunk, de más szocialista országokban is a nemzeti kérdéssel, s ezzel kapcsolatiban egyes hazai kulturális és történelmi közleményekben tanúi lehetünk egy újabb nemzeti mítoszteremtő kísérletnek is. Példaként V. Minácinak az Irodalmi Szemlében is megjelent Egy nemzet él itt című esszéjét említhetjük, melyben kijelenti, hogy nem lehet objektív szempontú, mert az objektív történelmi mérték a nagy nemzetek privilégiuma, s így teremt szubjektív szempontot többek közt a magyarok iránti „mitologikus gyűlölet“ meg okolásához. Csakhogy ilyen elfogultsággal a nagyságot éppúgy lehet mitizálni, mint a kicsiséget; a német nacionalizmus pl. azért követelt magának kivételezettséget, mert a német fajt nagynak és erősnek tartotta. A Hét próba bizonyítja, hogy csak objektív mértékkel, szubjektív elfogultság nélkül lehet mérni egy, a szlováknál is lényegeden kisebb nemzetiség, a két világháború közti szlovákiai magyar kisebbség történeti eseményeit is. A Sarló mozgalom eszmei fejlődésének középpontjában a nemzeti kérdés áll, küzdelmeinek ismertetésével megvilágosodik egy nemzeti kisebbség életének számos eseménye, tanulsága, s ebben van Balogh könyvének általánosítható, egy kitűnő publicista életrajzán túlérő jelentősége. „Ami azonban velem, körülöttem s általam is történt, az nem egy emberélet problematikája, hanem egy egész magyar értelmiségi nemzedék sorsa, eszmél- kedése és próbája volt. Ez lényegesen más. Még ha muszáj is magamról beszélnem, akkor is másokról van szó. Mindnyájunkról, akik önmagunkkal és apáinkkal kerültünk szembe, amikor az első világháborút követő másfél évtizedben összeütköztünk a régi magyar úri és polgári társadalommal, egyházakkal és politikai pártokkal, egész államgépezetekkel. Voltunk elegen, s ha a harcok során meg is rif- kultunk, ez az egész mozgalmasság beletorkollt a tömegek felemelkedésébe, az eszmék tisztulásába, s hozzájárult az egészhez, amiből a mi mai világunk megszületett". (9. o.) Balogh életrajzi jellegű visszaemlékezéseit az első világháborút követő államfordulat hatásának ismertetésével kezdi. Egy elbocsátott magyar tornatanár beszervezi a szerzőt a cserkészmozgalomba, s itt kezdődik külön iskolázása, melyben a volt úrifiú (egy szász katonatiszt és egy csallóközi magyar cselédlány utóda) eljut a szegényemberek érdekeiért folyó forradalmi harchoz. 1924-ben beiratkozik a prágai német egyetemre, 1925-ben megalakítja (negyedmagával) a Szent György Cserkészkört (nevét az első fennmaradt magyar szoborról, a sárkányölő szentnek a prágai várban őrzött XIV. századi emlékművéről kapta). Állandó lázas tevékenység, hivatástudat és messia- nisztikus vágy hajtja előre a kis ciserkészcso- port fejlődését, s ez a dinamizmus és belső 'áz jellemző Balogh Edgár későbbi munkásságára is. „Ezekben az elgondolásokban éppen az lett az előbbre vivő, hogy valami szűz elfogultsággal hittünk a magunk jobb magyarság-, jobb emberségeszményében. Elkezdtük széles akcióinkat, nem a többnyire konzervatív parancsnokokra, még kevésbé az egyházaknak és hatóságoknak aláfekvő középiskolai tanári karra támaszkodva, hanem egyenesen úgy, ahogy a nálunk fiatalabbakhoz szóltunk, magát a fiatalságot mozgattuk meg. Ez tágította, szélesítette, a kisebbségi életben országossá fejlesztette eredeti kamaszközösségünket, s alkalmat adott mindenütt az ifjúság öntudatos fellépésére, régi korlátokkal és fenntartásokkal begyepesedett felfogásokkal szemben. Az a bizonyos falubarát-mozgalom, regösjárás, népi cserkészet, majd átlényegültén — a sar- lós-mozgalom a maga „etnográfiai szocializmusával" éppen úgy innen eredt, mint az önképzőkörök megújhodása, a szociográfiai felmérések és szociológiai szemináriumok rendszere, a független diáksajtó, a szláv-maCsanda Sándor
