Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - ANKÉT - Mács József: Válasz az Irodalmi Szemle kérdéseire
Ha Hašek vagy Karinthy Frigyes élne, mindjárt szatírát írnának, és ilyen címmel: Éljen az egyenlőség'. A nemzetiségi írót nem nyomják el, ha a cseh író normálpéldánya 5000, a nemzetiségi íróé is annyi, ne mondják, őket kevesebbnek tartják. Persze ezt Hašek vagy Karinthy írná így, a valóságban az a helyzet, hogy minket a kulturális ügyek minisztériumában egy kalap alá vesznek a külföldi irodalommal, a franciával és az angollal, pedig tudomásom szerint a két követség alkalmazottain kívül nem élnek az országban angolok és franciák. A külföldi író normálpéldánya is 5000. De mióta vagyunk mi külföldiek? Mióta nem élünk a csehszlovák határokon belül? Kérem szépen, könyveink normálpéldányának a meghatározásánál is a lakosság százalékarányából kell kiindulni. S ha a cseh író normálpéldánya 5000, a szlováké 3000, akkor a miénknek nem szabad meghaladnia prózában a 600-at, versben a 350-et! De mert mind a mai napig 5000 a normálpéldányunk, mi következik eme, enyhén szólva hátrányos gazdasági megszorításból? Hogy a nemzetiségi írónak 6—7-szer kellene megjelentetnie ugyanazt a könyvét, hogy ugyanannyi honoráriumot kapjon, mint szlovák vagy különösen cseh kollégája. De mert csak egyszer jelentetheti meg — mert még a könyvkiadás sincs a kezében — csak annyi honoráriumot kap, hogy ha nem dolgozna valahol, valamilyen hivatalban, az éhségtől felkophatna az álla. Visszatérve az ankét kérdéseire: az az érzésem, hogy rossz kaput döngetünk, mikor a francia Aragonhoz, a cseh Hájekhez és a magyar Illyés Gyulához fordulunk válaszért, mondják meg, hogyan képzelik el a nemzetiség szerepét és küldetését két ország határán, a nemzetek közötti kapcsolatok terén. Izgat -bennünket, hogyan látják ők feladatainkat, miközben a normálpéldányszám nyugodtan hagy mindenkit, nem káromkodunk és nem tiltakozunk, nem járunk százszor a minisztérium nyakára, mert ugyebár ez nem közép-európai kérdés, hogy a nemzetiségi írónak kopottabb a cipője, nem tartozik ide, a hídon úgysem ő jár, mert ő lesz a híd, őrajta fognak járni a szellem nagyjai stb. És mindennek a lényege, hogy jó alapokat kell teremteni itthon, iskoláinkban és kulturális életünk minden területén, hogy felnőhessünk a hídszerephez és Európához! Az ankét kérdései hasznosak és jelentőségteljesek, csak ebben az esetben a szerkesztőség legalább öt évtizeddel megelőzte korát! SZERKESZTŐSÉGI MEGJEGYZÉS: Mács József cikkét két pontban hiányosnak, illetve vitathatónak tartjuk: 1. A nemzetiségi kérdés gyakorlati megoldására Svájcon és Finnországon kívül szocialista országok is (pl. Jugoszlávia) szolgálhatnak példával. A szerzőnek azokat is ismernie és idéznie kellett volna. 2. A magyar szakiskolahálózat kibővítésének szükségességét vizsgálva helyesebb lett volna csak a nemzetiségileg vegyes járások számarányából kiindulni. Az ilyen vagy olyan szakiskolák megnyitását ugyanis a táj gazdasági jellege teszi szükségessé. Az országos arányok mechanikus vidékenkénti betartása tehát nehezen elképzelhető.
