Irodalmi Szemle, 1966

1966/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A kisebbségi helyzet kialakulásának körülményei Csehszlovákiában 1918 után

tisztviselőcsoport“ az ő felvilágosítására és „felelősségére“ tette le az addig hazaárulásnak vélt esküt. Az elbeszélt esethez a következő kommentárt fűzi: „Bárcsak akkor ilyen módon beutazhattam volna az összes megszállt területeket, s mindenfelé elkövethettem volna ugyanazt a hazaárulást, hogy megkérhettem volna a magyar hivatalnokokat, hogy csak tegyék le az esküt az egész vonalon, s még csak ne is nyújtsanak precedenst a kiutasítások lehetőségére. Sok minden sokkal jobban lenne, mint ahogy lett . . .“ Az ellenzéki magyar pártokat az eskümegtagadási ragályért közvetlenül hibáztatni nem lehet, mert abban az időben még nem voltak megszervezve, de az a politikai pszichózis, amelyet egy fentebb idézett cikkben pejoratív módon „itteni politikai felfogásként“ aposztrofáltak, már az őket jellemző merev negativizmus előhírnöke volt.

A régi közhivatalnoki réteg kiesése, a zsidóság egy részének formális kiválása és a magyar nemzetiségű közalkalmazottak számának rohamos összezsugorodása a csehszlovákiai magyar kisebbség társadalmi struktúrájában, foglalkozási ágak szerinti megoszlásában nagyarányú eltolódásokat idézett elő. Ennek a folyamatnak számszerű eredményei az 1930-as népszámlálásban már rendkívül kedvezőtlen képet nyújtanak. A 691923 lelket számító magyarságiból a mező- és erdőgazdálkodással foglalkozók és családtagjaik száma 441118-at, tehát közel 64 százalékot tesz ki; ebben a számban a teljesen nincstelen fizikai dolgozók és családtagjaik — a 128 000-et megközelítő lélekszámúkkal — aggasztóan magas arányt, 29 százalékot képviselnek. Ez a százalékszám már önmagában — a törpebirtokosok további nagy arányának figyelembevétele nélkül is — élesen megvilágítja a csehszlovák polgári földreform kisébbségellenes tendenciáját. Az önálló, magyar iparosok és kereskedők fokozatos számbeli és gazdasági gyengülése szintén a polgári rendszer nacionalista gazdaságpolitikájának volt az eredménye.

A magyarságnak a közhivatalnoki és közalkalmazotti állásokban való részesedése érthetően rendkívül alacsony volt. Az állam két legnagyobb vállalatánál, a postánál és a vasútnál 1930-ban például a következő volt a helyzet: a postánál mindössze 0,88 százalékban, a vasútnál is csak 2 százalékban volt képviselve a magyar lakosság, annak ellenére, hogy az összlakosságnak hivatalosan is közel 5 százalékát tette ki.

A polgári demokráciát valló Csehszlovák Köztársaságban törvényben kinyilvánított és nyíltan alkalmazott numerus clausus nem létezett, de a kisebbségekkel szemben érvényesített diszkrimináció számtalan esetben — így

például az állami állások betöltésénél is — kimerítette a tényleges numerus clausus tény- álladékát, és jelentős mértékben elősegítette az államhatalom által egyébként is szorgalmazott mesterséges asszimiláció fokozódását.

A mesterséges asszimilálásra való törekvés a burzsoá Csehszlovákia fennállása alatt állandóan érvényesült, annak ellenére, hogy az új. állam vezetői ünnepélyesen elhatárolták magukat az ilyen eljárástól, az erőszakos elnem- zetlenítés tilalmát pedig a csehszlovák törvényhozás a legfőbb állami törvénybe, az alkotmányba is belefoglalta. Az 1920. február 29-én szentesített és 121. sz. alatt becikke- lyezett alkotmánylevél 134. paragrafusa kimondja, hogy „az erőszakos elnemzetlenítés semmiféle alakban megengedve nincsen“ és „ezen elvnek be nem tartását a törvény büntetendő cselekménynek nyilváníthatja“.

A csehszlovák politikusok a hazai és nemzetközi fórumokon egyaránt önérzetesen hivatkoztak erre a mélyen humánus és demokratikus törvényhelyre, amely abban az időben az egész európai judikatúrában párját ritkította. A kisebbségi jogászok és közírók kimutatták azonban azt, hogy ennek a szép elvi állásfoglalásnak a gyakorlati ereje és hatálya: „Az erőszakosság fogalma sem jogilag, sem tudományosan nem tisztázott; ki állapítja meg, hogy beletartozik-e a gazdasági nyomás, az előnynyújtás és egyéb manipulációkkal folytatott asszimiláció ... A legnagyobb hiány pedig abban van, hogy az alkotmány lev él szerint külön fakultatív törvénynek („nyilváníthatja") kellett volna az elnemzetlenítési tilalmat tényleges alapra helyezni és a lex imperfect át megfelelő megtorlásokkal lex per- fectává változtatni.“*

A mesterséges asszimiláció leghatékonyabb módja a gazdasági nyomás, illetve annak „pozitív“ formája: az előnynyújtás, a nemzetiség feladásáért juttatott ellenszolgáltatás volt. Az előnynyújtás lehetősége és gyakorlata a diszkrimináció által sújtott kisebbségi társadalom különböző rétegeiben (különösen az állami alkalmazásban működő vagy működni kívánó hivatalnokok és közalkalmazottak körében) gyötrő alacsonyrendűségi komplexust és erős asszimilációs pszichózist idézett elő. Ezekre a sajnálatos megnyilvánulásokra a kisebbségi sajtóban sokszor megbélyegzőert mutattak rá, és keserűen konstatálták, hogy az asszimilációra való hajlandóság nemegyszer erősebb, mint a közvetett asszimilálási kény* Duka Zólyomi Norbert: Az asszimilálódás a csehszlovákiai magyarság életében, Magyar Kisebbség, 1938. IX. 6.