Irodalmi Szemle, 1966

1966/3 - Anton Hykisch: A padnak két oldala van (elbeszélés)

Öh, igen, nős vagyok, de akadály ez? Emma, mondja, Emma, hiba ez? Ragyogó ez az este, páholyban ülünk, és a docens további konyakokat rendel, megmutatjuk, hogyan mulatnak Szvitben a pozsonyiak, a kultúrház tág térségeibe merülve ülünk, körülöttünk táncolnak a harmadik tanulmányi csoport lányai, azután sok lány a Tatra-Svitből és a Chemosvitből, fiatalok és csinosak, de melletted, Emma, akiről a tanszékeken regélnek, akit az unalmas taggyűlések után poharazgatás közben lefestenek, hallod-e, Vlado, ez egy ritka példány, ilyen négy évben egyszer jelenik meg a karon, ha ezt megkapnám, rögtön megnősülnék, kész vagyok rá, isten bizony, és nem buta, azt nem mondhatnám. Mikor végez? Azt hiszem, egy év múlva, vagy talán már a télen lesz a diplomamunkája, ez lesz a közgazdász, belép az üzembe, és mindjárt férjhez megy az ötévi erőlködés, a diploma fölösleges, a tudása elsikkad. öh, nem, Sznopko nem ilyen fajta, akkor rosszul ismered, Hatiar, hallod, valahogyan érdekel téged ez a lány. Nos, mit tagadjam, fiúk, tetszik nekem, nem: mondom, hogy nem. És most egy asztalnál ül velünk Emma, táncolunk vele rogyásig, konyakot iszunk, a kirándulás sikerült, csaknem estig jártuk az üzemeket, és egy kitartó csoport, köztük Sznopko Emma is, megnézte az éjjeli műszak munkáját, ott, ahol az üvegpalotákban, a gyárakban, a villanykörték füzérei alatt a szövőgépek zúgó dobjai részeg ritmusban forognak.

Emma ivott, igyekszem most megvádolni, hogy ő a hibás, ezek a huszonkét éves lányok bárkivel kikezdenek, nem számit, hogy annak felesége és fia van, iszik és néz, azután kifesti a száját, némán táncol, és figyeli, milyen hatással van rád a meztelen válla és a dekoltázsa, most legyűr téged a diáklány hatalmával, most nem vagy a félelmetes műszaki tanszék tanársegédje, most fiatalember vagy, aki komolyan gondolt bókokat mond, Emma, az istenért, jöjjön ki, ide a kávéház mellé, kiszellőztetjük magunkat, van ott egy kis park, sétálunk egyet. És Emma elnéz valahol a fejed felett, kissé másként, mint az előadásokon, mert ott ceruzák villantak a kezekben, és a lányujjak a jegyzetfüzetek megtelt lapjait forgatták, most annak az átkozottul édeskés, elcsépelt tangónak a dallamát dúdolja, amelyet otthon a rádióból hallva nevetségesnek tartasz, és te úgy nézel a lányra, mint egy tüneményre. Emmácska, gyönyörű vagy, tudod? Vlado, szabad így, hát persze, tudod, nehezen szokom meg keresztnevükön szólítani a műszaki tanszék félelmetes embereit* a lányok megpukkadnak az irigységtől, és el sem hiszik. Vlado, adok egy hatost, akarsz, ilyen bókokért, mit strápálod magad, beszélj inkább a kisfiádról.

Emma így védekezett, ezzel akarta elűzni az alkohol hatását, így akarta felébreszteni Hatiar tanársegédet, hogy gondoljon az otthonára, amelyet Sznopko Emma sohasem látott, és talán meg sem lát, és el sem tudja képzelni. Valamilyen csendes asszony, bizonyára sovány és gyenge, nem úgy mint én, valahol a sarokban egy nikkelezett gyermekágy, benne egy gyermek, aki erre a göndör hajú, harmincéves tanársegédre kiabál, hogy apuka, apuka, add ide a kisautómat, apuka odaadja a kisautót Péterkének. Talán valami konyha is edényhegyekkel, és könyvekkel megtömött könyvespolc, vegyészeti technológia, viszkózisos selyem, szilikátipar* szén- és ércbányászat, a ciklikusság grafikonja, polimerek a műszaki gyakorlatban, Vlado, ne nézz úgy rám, r.ézd, az asztaltól figyelnek, rosszat teszel magadnak. Nem rólam van szó, nekem szabad, érted, SZABAD VAGYOK, de te tanársegéd és.. .

Nagyon jó volt hozzám, óvott, és én meg voltam hatva, a fonalak azonosítása nem a legnehezebb kérdés, az ördög tudja, miért húzódnak ezek a feleletek, segítettem neki, amennyit lehetett, de nem tudok többet... most mindenfélét beszélsz magadnak, a nap már egészen eltűnt az előadóteremből, a pad elsötétül. Öh, menekülsz a Szvit, a júniusi kirándulás emlékei elől. BELGA EJTŐERNYŐSÖK TERRORIZÁLJÁK KONGÖ LAKOSSÁGÁT. KORMÁNYVÁLSÁG OLASZORSZÁGBAN.. . TRANZISZTOROS RÁDIÓK ÁRUSÍTÁSA... Miért nem szól ez az Emma egy szót sem? Miért nem tanult legalább valamit? Egyáltalán nem fog fel egy kérdést sem, pedig bármelyikről félórákat lehetne beszélni...

Emma szeméből lassan eltűnik a nyugodt közömbösség, félelem kezd benne cikázni. Most kezd kételkedni benned, titokban a jellemedet mérlegeli, telt ajkait összeszorítja, mintha arra akarna ingerelni, hogy szétnyisd őket. Szóval ez az a lány, akinek a sorsa a kezedben van. Teljesen a tudatában vagy ennek, és kínlódsz. Miért bűnhődjön Sznopko Emma? Miért szenvedjenek a szülei? Tehet arról valaki, hogy