Irodalmi Szemle, 1966

1966/3 - Anton Hykisch: A padnak két oldala van (elbeszélés)

Forgatta kezében a ceruzát, és csodálkozott, hogy Emma nem teszi ugyanazt. Azután könnyedén megkocogtatta a hegyével a padot, de óvatosan, nehogy eltörjön mint a Král-lányé, amikor a vizsgakérdést firkálta egy darabka papírra.

Emma nem forgatta a ceruzáját, nem merte, mert a ceruza nem is az övé volt, egy osztálytársától kérte kölcsön, amikor meglátta, hogy az előadóteremben Hatiar tanársegéd várja őket.

Amikor a terembe lépett, rámosolygott a férfira, tetszett neki, és szívesen lett volna hozzá különösen kedves. Remek ember volt, csodálatraméltó tudással, méghozzá konkrét tudással, és ez néha megnyugtatólag hatott a jogi és filozófiai anyag özönében, amin át kellett magukat rágniuk az első szemeszterekben. A lányok ugyanis már akkor felfigyeltek rá.

— Azt akarta mondani, hogy az azonosító festékanyagok egyike például a Shirlis- tain A.

Emma meglepetten ránézett, és mintegy álomban ismételte:

— Például a Shirlistain A. Igen, tanársegéd elvtárs.

Csupa kudarc az egész, gondolta Emma. Nem vallhat kudarcot, gondolta kétségba- esetten Hatiar.

Emmán széles kivágású, könnyű fekete pulóver van, a válla meztelen, amikor a fejét a vizsgáztatóhoz emeli, előtűnik a kulcscsontja, ami Hatiamak estélyi ruhát, táncot és érzelgős társalgást juttat az eszébe. Miért került Sznopko éppen hozzám vizsgára? Sznopko, Sznopko elvtársnő, hej, de nehéz így beszélni, amikor egyszer már Emma volt, Emmácsíka, elbűvölő lányka, tegeződhetünk, Emma, megengedi, MEGENGEDED?

Emma, mi van közted és a technológiás Hatiar között? Amióta a tanulmányi kirándulásról visszajöttetek, úgy néz rád, mint egy tüneményre. Ugyan, mit nem találtok ki lányok?! Ide hallgassatok, Hatiar zabálja őt, értitek? Szinte elnyeli mindenestül a ruháját is, meg azt is, ami alatta van. Hja, lányok, nincsenek mindenkinek olyan, hm, idomai, mint Emmának, mi, többiek elbújhatunk. Hagyjátok már abba, ti kofák, hagyjatok élni, bifláznom kell a technológiát. Ugyan, csak nem hagy élhasalni, Emmuska? Vegyél fel egy sokatmondó blúzt, óh, lányok, Emma azt érti, az indexével a pacák fölé hajlik, és az mindjárt beírja a kitűnőt. Undok békák vagytok, értitek? Takarodjatok a szobámból, még a cukor- és likörgyáraknál sem tartok, és két nap múlva vizsgám van.

— Színeződés előtt a fonál elveszti a zsiradéktartalmát. Mitől?

Szemben a magas szecessziós villa tetején az apró tornyok és erkélyek között még napsugár játszik. A tető egészen piros, és Emma nem tudja, vajon a cserepek pirosak-e, vagy a napnyugta ilyen bíborszínű.

— Elveszti a zsiradéktartalmát... nos ... azt hiszem, valahogyan kimosódik.

Hatiar kerüli a tekintetét, ideges.

— De mitől? — Egy pillanat múlva megszólal: — Hát az étertől és... nos, elv- társnő, még egy szót!

Miért kínoz engem ez az ember? Lányok, én a textilig el sem jutottam, mit gondoltok, szerencsém lesz?

— Ne-nem tudom — mondta csaknem súgva és a nyelve hegyén volt még: az isten szerelmére, Vlado, miért kínozol? Nem tudom, nem tudom és nem tudom. Vlado, nézz rám!

— A fonálból a zsiradékot éter vagy CCI4 távolítja el, megszárítjuk, desztillált vízzel megnedvesítjük, és csak azután mártjuk festékbe... Ez minden, Sznopko elvtársnő ... No, ne féljen, csak nyugodtan összpontosítson.

Ez a lány semmit sem tud. Utolsó kérdés, utolsó vizsga. Kinek kellene ezt jobban tudatosítania: neki vagy nekem?

Jó neked most a pad másik oldalán. Miért állítod fel így a kérdést? Kényelmesebb számodra Sznopko elvtársnőre hárítani a hibát, bebújni a méltóságod és hivatalod csigaházába és azt hinni, hogy elvhű vagy. Amint látod, Emmát ez nem zavarja. Időnként kinéz az ablakon, és egyáltalán nem izgatja, hogy a körülötte ülök figyelik a dolgokat, és tanúi a nagy vereségnek.

De bolondság, időt adóik neki, és talán észbe kap a lány. Meg sem nézhetem alaposabban, mert abból megint csak pletyka lenne. És mi lesz, ha rövidesen sor kerül az index aláírására? Helyesebben, ha: NEM ÍROD ALÁ?