Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - Anton Hykisch: A padnak két oldala van (elbeszélés)
a padnak két oldala van — Nos, folytassa kérem! Emma időt akart nyerni. — Mit... mit folytassak? — A textilfonalak meghatározását. Az utcán susogás támadt. A fa koronája csaknem az ablakig ért, ha egy kissé utána nyúlsz, megfoghatod az ágát. Mellette a pádon valami pattant, letört egy ceruza hegye. — Égetéses próba — mondta Emma lassan. — Ezt már hallottuk. Mivel kombináljuk? — Két... nem ... háromféle fonálcsoportot különböztetünk meg. — Mivel kombináljuk? Emma lopva az ablakig érő fára nézett. Zöld, kissé fáradt levelei voltak. Szeptemberi levelek. Ezek a levelek két hónap múlva pirosak lesznek, majd megsárgulnak. Azután a Védcölöp út már kopasz lesz, csak a trolibuszok susognak majd. Hosszú rúdjaik végigcsúszkálnak a magasan feszülő drótokon, és miközben simogatják, kiszívják belőlük az életet, a mozgást. — A színeződés próbájával... Sznopko elvtársnő. Azzal kombináljuk. — A tanársegéd azt akarta, hogy a lány ránézzen, és ne az ablakra. — Meg tudja nevezni az ismertető festékanyagokat? A tanársegédnek nagy kedve lett volna kitisztítani a körmeit. Tudta, hogy Sznopkó- nak fogalma sincs a színeződés próbájáról, mert az égetéses próbát sem fejtette ki. Nyugtalanul nézett körül a kis előadóteremben. Ha egyedül lenne itt Sznopko Emmával, talán menne a dolog. De mellette ül a Král-lány, meg Szomol, mögöttük további kettő várakozik, és éberen figyelik, mi történik. Kissé elpirult, amikor gyorsan megkérdezte: — Miből van például a szoknyája, Sznopko elvtársnő? Emma összerezzent, és az öltözékére gondolt, a pulóvere kivágására, bár nem biztos, hogy ennek valami jelentősége lenne. — Gondolom... úgy vélem, hogy műselyem. — Az azonosítás után tehát milyen színe lesz? Emma szeme felragyogott, csaknem felugrott. — Barna. — Világoskék — mondta csendesen és fáradtan a tanársegéd a pad másik oldalán. Rögtön megbánta, hogy kimondta, ezt világosan érezte mindenki a helyiségben, de nem lehetett semmit eltitkolni, a tanársegéd sem titkolhatja el, hiába töri ebben a fejét, és igyekszik Sznopko Emma szemébe nézni. Sznopko Emma nem tud. Ég. Semmit sem tud. Egyetlen kérdésre sem felelt meg. A tanársegéd tanácstalan volt, erősen remélte, hogy utolsó szavát elnyelte az ablak alatt elhaladó trolibusz zúgása; talán eltűnt, lehet, hogy a többiek nem hallottá'-' a kék szót, és még kijelenthetné: helyes, Sznopko elvtársnő, a próbaszinezés után világos- barna árnyalatot kap. Van merszed csalni, tanársegéd elvtárs? Kijelented ezt a hülyeséget, csak azért, mert Sznopko Emma ül előtted, amikor minden, az egész világmindenség bizonyítja, hogy ez a szín világoskék lesz, és Emmának nincs igaza? Semmit sem tud, ez az utolsó vizsgája, és neked, Hatiar Vlado tanársegédnek át kell őt engedned... Reiner Márton rajza Anton Hykisch
