Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - FIGYELŐ - Wiliam Faulkner: Alkonyat (Koncsol László fordítása)

— Nancy nem sír — mondtam.

— Nem sírok — mondta Nancy. Le volt hunyva a szeme. — Nem sírok. Ki az?

— Nem tudom — szólt Caddy. Az ajtóhoz ment, kinézett rajta. — Most pedig mennünk kell — mondta. — Itt jön Apa.

— Árulkodni fogok — mondta Jason. — Ti hoztatok ide.

A víz még mindig ömlött Nancy arcáról. Beleroskadt a székbe.

— Figyeljetek! Mondjátok meg neki! Mondjátok meg, hogy mókázni akartunk! Mondjátok meg, hogy vigyázni fogok rátok reggelig! Mondjátok meg, hogy vigyen el hozzátok, engedje meg, hogy a földön háljak! Mondjátok, hogy nem kell szalmazsák! Mókázni fogunk. Ugye emlékeztek, hogy mennyit mókáztunk a múltkor?

— Én nem mókáztam — mondta Jason.

— Megütöttél. Füstöt eresztettél a szemembe. Árulkodni fogok.

5.

Apa belépett. Végignézett rajtunk. Nancy nem állt fel.

— Mondjátok meg neki! — szólt.

— Caddy hozott le bennünket — mondta Jason. — Én nem akartam.

Apa a tűzhöz jött. Nancy felnézett rá.

— Nem mennél el Rachel nénihez? — kérdezte. — Ott is maradhatnál.

Nancy felnézett Apára, keze lecsüngött a térde közt.

— Jesus nincs itt — mondta Apa. — Látnom kellett volna, ha itt van. Sehol egy lélek odakint.

— Az árokban van — felelte Nancy. — Amott vár az árokban.

— Képtelenség — mondta Apa. Nancyt figyelte. — Tudod, hogy ott van?

— Láttam a jelet — mondta Nancy.

— Miféle jelet?

— Láttam. Amikor bejöttem, itt volt az asztalon. Egy disznócsont, még a véres hús is rajta volt, itt feküdt a lámpa mellett. Jesus odakint van. Ha most elmennek innen, én is elmegyek.

— Hová mész, Nancy? — kérdezte Caddy.

— Én nem pletykálok — szólt Jason.

— Képtelenség! — mondta Apa.

— Ott van kint — mondta Nancy. — Most is ott leskelődik az ablakon, csak arra vár, hogy elmenjenek innen. Akkor én is elmegyek.

— Képtelenség! — mondta Apa. Csukd le a házadat, mi majd elviszünk Rachel nénihez.

— Nem jó — szólt Nancy. Ezúttal nem nézett Apára, de Apa figyelte Nancyt, Nancy hosszú, hajlékony, szüntelenül mozgó kezét.

— Nem jó halogatni.

— Mit akarsz hát csinálni? — kérdezte Apa.

— Nem tudom — felelte Nancy. — Nem csinálhatok semmit. Csak halogatni lehet, de az nem jó. Azt hiszem, ez csak az én terhem. Gondolom, amit most kapok, csak az enyém lesz, senkié másé.

— Mit kapsz? — kérdezte Caddy. — Mi a tiéd?

— Semmi — mondta Apa. — Le kell feküdnötök.

— Caddy hozott ide — .szólt Jason.

— Menj Rachel .nénihez! — mondta Apa.

— Nem lesz jó — felelte Nancy. Ott ült a tűz előtt, könyökével a térdén, hosszú keze a térde között. — Hacsak a maguk konyhája nem lenne jó. Akár a padlón is elhálhatnék a gyer ekek szobájában, és reggel is ott lennék, és vér ...

— Csitt! — szólt rá Apa. — Zárd magadra az ajtót, fújd el a lámpát, és feküdj le!

— Félek a sötéttől — mondta Nancy. — Félek tőle, mert mindig sötétben csinálják ...

— Itt akarsz ülni, égő lámpa mellett? — kérdezte Apa.

Ekkor Nancy újra hallatni kezdte a hangot, ült a tűz előtt, hosszú kezével a térde között.

— Eh, az ördögbe is! — fakadt ki Apa. — Siessünk, gyerekek! Elmúlt a lefekvés ideje.

— Ha most hazamennek, én is elmegyek — mondta Nancy. Ezúttal nyugodtan beszélt, az arca is nyugodtnak látszott, akárcsak a keze.

— Különben is, Mr. Lovelady megőrizte nekem a koporsópénzt, és ide is adta.

Mr. Lovelady alacsony termetű, szurtos férfi volt, ő szedte be a négerek biztosítási díjait, szombaton reggel járta körbe a kunyhókat vagy a konyhákat, és mindenkin bevasalt ti- zenöt-tizenöt centet. Feleségével együtt a szállóban lakott. Egy reggel az asszony öngyilkos lett. Egyetlen gyermekük volt, egy kislány. Mr. Lovelady elhagyta a várost gyermekestül. Egy vagy két hét múlva visszajött, egyedül. Láthattuk őt, ahogy szombaton reggel sorra járta a sikátorokat meg a félreeső utcákat.

— Képtelenség! — mondta Apa. — Te leszel az első, akit holnap reggel a konyhában találok.

— Talál, amit talál, én csak annyit mondok

— felelte Nancy. — De csak az Ür a megmondhatója, hogy mi lesz énvelem.

6.

Amikor magára hagytuk, ott ült a tűz előtt.

— Gyere, rakd fel a keresztrudat! — szólt neki Apa. De Nancy nem mozdult. Nem nézett ránk többet, csak ült csöndesen a lámpa és a tűz között. Mentünk egy darabon, a sikátor