Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - FIGYELŐ - Wiliam Faulkner: Alkonyat (Koncsol László fordítása)

ból visszanéztünk, s láthattuk öt a nyitott ajtón keresztül.

— Most mi lesz, Apa? — kérdezte Caddy.

— Mi fog történni?

— Semmi — felelte Apa. Apa a hátára vette Jasont, s így Jason volt köztünk a legmagasabb. Leereszkedtünk az árokba. Nyugodtan körülnéztem. Nem sokat láttam odalent, mert a hold fénye árnyakkal keveredett.

— Ha Jesus itt rejtőzik, akkor, ugye, most lát bennünket? — kérdezte Caddy.

— Jesus nincs itt — válaszolt Apa. — Ő már rég elment innen.

— Ti hoztatok ide — mondta Jason a magasban; háta mögött az éggel; úgy látszott, hogy Apának két feje van, az egyik egy kicsi, a másik egy nagy. — Én nem akartam idejönni.

Kimásztunk az árokból. Még mindig láttuk Nancy házát s a nyitott ajtót, de most nem

láttuk Nancyt a tűz előtt ülni a nyitott ajtón át, mert Nancy fáradt volt.

— Fáradt vagyok — mondta. — Én csak egy néger vagyok. Nem tehetek róla.

De hallhattuk őt, mert alig másztunk ki az árokból, hallatni kezdte a hangot, amely ének is volt, de nem is volt ének.

— Ki fog ránk mosni ezentúl. Apa? — kérdeztem.

— Én nem vagyok néger — szólt Jason fent a magasban, szorosan Apa feje fölött.

— Gonosz vagy — mondta Caddy —, pletykás vagy. Ha most előugrana itt valami, jobban megijednél, mint egy néger.

— Nem — mondta Jason.

— Üvöltenél — mondta Caddy.

— Caddy! — szólt rá Apa.

— Nem! — mondta Jason.

— Gyáva macska vagy! — mondta Caddy.

— Candace! — szólt rá Apa.

Koncsol László fordítása