Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - FIGYELŐ - Wiliam Faulkner: Alkonyat (Koncsol László fordítása)

Figyelt, ült a S2éken, a hideg kályha előtt, fején a szalmaikalappal. Visszamentem a könyvtárba. Hideg volt a kályha, hideg volt minden, hideg, kihalt és komor. Hideg a tűzhely, minden edény a helyén, s a napnak ebben az órájában már senki sem akart enni.

— Elkészült már? — kérdezte Anya.

— Igen, Anya — feleltem.

— Mit csinál? — kérdezte Anya.

— Nem csinál semmit. Elkészült.

— Megyek, megnézem — mondta Apa.

— Talán Jesust várja, hogy hazavigye őt

— szólt Caddy.

— Jesus elment — mondtam. Nancy elmesélte nekünk, hogy egy reggel, amikor felébredt, Jesust nem találta a házban.

— Elhagyott — mondta Nancy. — Talán Memphisbe ment. Talán a rendőrség elől búj- kál.-• Végre megszabadultam tőle — mondta Apa. — Remélem, ott is marad.

— Nancy fél a sötéttől — szólt Jason.

— Te is — mondta Caddy.

— Én nem — szólt Jason.

— Gyáva macska — mondta Caddy.

— Nem vagyok az — szólt Jason.

— Ugyan, Candace! — szólt rá Anya. Apa visszajött.

— Elkísérem Nancyt egy darabon — szólt.

— A/t mondja, hogy Jesus visszajött.

— Látta? — kérdezte Anya.

— Nem. Valamelyik néger üzente, hogy itt van a városban. Nem lesz sokáig.

— Magamra hagysz, hogy Nancyt hazakísérd? — kérdezte Anya. — Drágább neked az ő biztonsága, mint az enyém?

— Nem leszek sokáig — mondta Apa.

— Védtelenül hagyod a gyermekeidet egy néger miatt?

— Én is megyek — mondta Caddy. — Vigyél magaddal, Apa!

— Mit kezdjen velük, ha a balsors a nyakába varrta őket? — kérdezte Apa.

— Én is menni akarok — szólt Jason.

— Jason! — szólt rá Anya. Apához fordult. Mondhatnák, hogy csak úgy véletlenül csúszott ki a név a száján. Mintha azt hitte volna, hogy Apa egész nap tervezte azt, amit ő nem egészen helyeselt, s mintha egész idő alatt tudta volna, hogy a következő pillanatban Apának eszébe jut a dolog. Én hallgattam, mert Apával együtt tudtam, hogy Anya szeretné, ha Apa nem vinne magával, annál is inkább, mivel épp idejében gondolt erre. így hát Apa nem nézett rám. Én voltam a gyerekek közt a legidősebb. Kilencéves voltam, Caddy hét, Jason pedig öt.

— Képtelenség — mondta Apa. — Nem leszünk sokáig.

Nancy kalapja fent volt a fején. Kiléptünk az utcára.

— Jesus mindig jó volt hozzám — mondta Nancy. — Ha volt két dollárja, egyet mindig nekem adott. — Róttuk a sikátort. — Jussunk csak el az utca végére — mondta Nancy —, rögtön jő lesz.

A sikátorban mindig sötét volt.

— Itt ijedt meg Jason, amikor lent jártunk a Néger soron — mondta Caddy.

— Nem ijedtem meg — felelte Jason.

— Rachel néni sem tud vele mit kezdeni? — kérdezte Apa. Rachel néni öreg volt. Magányosan éldegélt ia kunyhójában. Nancyék mögött. Fehér haja volt, és egész nap kint pipázott az ajtóban. Már nem dolgozott. Azt beszélték, hogy ő Jesus anyja. Néha maga is mondta, hogy az, de máskor azt állította, hogy még csak rokonság sincs közte és Jesus között.

— De megijedtél — mondta Caddy. — Igenis, jobban megijedtél, mint Frony. Még T. P.-nél is jobban megijedtél. Még a négereknél is jobban megijedtél.

— Senki sem bír vele — mondta Nancy. — Azt mondja, hogy felébresztettem benne az ördögöt, és nincs más hátra, megint el kell altatni benne.

— De most elment — mondta Apa. — Nincs miért félned. Különösen akkor, ha békét hagysz a fehér férfiaknak.

— Milyen fehér férfiaknak? — szólt Caddy.

— Hogy kell nekik békét hagyni?

— Nem ment sehová — mondta Nancy. ■ - Érzem őt. Érzem, hogy most is itt van, itt, ezen az utcán. Hallja, hogy beszélgetünk, minden szavunkat hallja, itt rejtőzik valahol, vár. Nem látom, nem akarom látni többet azt a vágott pofáját. Sem a borotvát, ott hátul az inge alatt, a zsinóron. Nem akarok több meglepetést.

— Én nem ijedtem meg — szólt Jason.

— Ha rendesen viselkedsz, kimásztál volna abból a csávából — mondta Apa. — De most már minden rendben van. Valószínűleg Saint Louis-ban él. Talán új asszonyt is kapott azóta, és eszébe se jutsz neki.

— Ha nem, akkor jobb, ha nem is találkozunk — mondta Nancy. — Odaállok föléjük, és ahányszor megöleli, annyiszor vágom le a karját. Levágom a fejét, felmetszem annak a nőnek a hasát, és kilököm ...

— Csitt! — szólt rá Apa.

— Kinek a hasát metszed fel, Nancy? — kérdezte Caddy.

— É nem ijedtem meg — szólt Jason. — Végigmentem a sikátoron, teljesen egyedül.

— Ugyan — mondta Caddy. — Egy lépést se mernél tenni, ha nem lennénk itt veled.