Irodalmi Szemle, 1966

1966/2 - FIGYELŐ - Wiliam Faulkner: Alkonyat (Koncsol László fordítása)

tünk, mert Apa ránk parancsolt, hogy ne kezdjünk ki Jesusszel, aki zömök, fekete férfi volt, beheggpdt borotvasebbel az arcán, s kövekkel dobáltuk a házat, amíg Nancy az ajtóhoz nem jött, s oda nem támasztotta a fejét, anyaszült meztelenül.

— Mit akartok, mit veritek a házamat? — kérdezte Nancy. — Mit akartok, kis ördögök?

— Apa azt üzeni, hogy gyere és készítsd el a reggelit — szólalt meg Caddy. — Azt üzeni, hogy letelt a félóra, rögtön gyere.

— Nem tudok én reggelit csinálni — mondta Nancy. — Aludni akarok.

— Fogadjunk, hogy részeg vagy — szólt Jason. — Apa azt mondta, hogy részeg vagy. Igazán részeg vagy, Nancy?

— Hogy lennék már részeg? — kérdezte Nancy. — Aludni akartam. Nem tudok én reggelit csinálni.

Felhagytunk hát a dobálással, s elindultunk hazafelé. Mire Nancy megjött, elszaladt az idő, nem is indultam már el iskolába. Szóval azt hittük, hogy a whisky volt az oka, amíg újra le nem tartóztatták, s útban a börtön felé el nem haladtak Mr. Stovall mellett. Mr. Stovall a bank pénztárosa volt, diakónus a baptista egyházban, s Nancy rákezdte:

— Mikor fog már fizetni, fehér ember? Mikor fog már fizetni, fehér ember? Háromszor voltam, míg kaptam magától egy centet. — Mr. Stovall leütötte őt, de Nancy tovább beszélt. — Mikor fog már fizetni, fehér ember? Háromszor voltam... — amíg Mr. Stovall a sarkával szájon nem rúgta, de a bírósági tisztviselő félrerántotta Mr. Stovallt, s Nancy ott maradt fekve az úton: nevetett. Elfordította a fejét, vért köpött, a vérrel együtt néhány fogát, s azt mondta: — Háromszor voltam, míg kaptam magától egy centet.

így veszítette el a fogait, s az emberek egész nap Nancyről és Mr. Stovallról beszéltek, s aki elhaladt a börtön mellett, egész éjszaka hallhatta Nancyt, ahogy jajgat és énekel. Láthatták a kezét, az ablakrács fémrúdját szorongatta, sokan megálltak a kerítésnél, s hallgatták őt, meg a börtönőrt, ahogy igyekszik Nancyt lecsillapítani. Nem is hallgatott el, csak pirkadat előtt, amikor a börtönőr tompa puffanásokat és kaparászást hallott odafentről, s mire felért, Nancy az ablakrácson lógott. A börtönőr szerint nem a whisky, hanem a kokain volt az oka, mivel egy néger sem kísérli meg az öngyilkosságot, amíg tele nem szívja magát kokainnal, mert a néger, ha kokain van benne, nem is néger többé.

A börtönőr levágta és magához térítette Nancyt; aztán megverte, megkorbácsolta. Nancy a ruhájára akasztotta fel magát. A hurok erős volt, de amikor letartóztatták, egy szál

ruhán kívül nem volt rajta semmi, nem tudta összekötni a kezét, s így nem bírta elereszteni az ablakpárkányt. így hallotta meg a börtönőr a zajt, így szaladt fel, és találta lógva Nancyt az ablakon, anyaszült meztelenül, enyhén kiduzzadó hassal, mint egy kis léggömb:

Amíg Dilsey betegen feküdt a kunyhójában,, és Nancy főzött, láthattuk, hogy kiduzzad a köténye; ez még azelőtt volt, mielőtt Apa kitiltotta Jesust a házunkból. Jesus a konyhában lebzselt, a kályhánál ült, fekete arcán a mocskos zsinegdarabra emlékeztető, behegedt borotvasebbel. Azt mondta, hogy Nancynek görögdinnye van a ruhája alatt.

— Nem a te indádról szakadt ám az le — mondta Nancy.

— Milyen indáról beszélsz? — szólalt meg Cady.

— Levághatom már én az indát, úgyis arról szakadt az le — mondta Jesus.

— Hogy a csudába beszélhetsz így a gyerekek előtt? — szólt rá Nancy. — Miért nem mész a dolgodra? Eridj már! Azt akarod, hogy Mr. Jason elkapjon, hogy itt ólálkodsz a konyhájuk körül, és így beszélsz a gyerekek előtt?

— Miket beszél? — kérdezte Nancy. — Milyen indáról beszél?

— Én nem ólálkodhatok a fehér ember konyhája körül — mondta Jesus —, de a fehér ember ólálkodhat az enyém körül. A fehér ember bejöhet az én házamba, én nem állíthatom meg. Ha be akar jönni, úgy jön be. mintha az övé lenne. Én nem állíthatom meg, de ő se rúghat ki innen. Nem teheti meg velem.

Dilsey még mindig betegen feküdt a kunyhóban. Apa megtiltotta Jesusnek, hogy betegye hozzánk a lábát. Dilsey még mindig beteg volt. Sokáig betegeskedett. Vacsora után mindnyájan a könyvtárban tartózkodtunk.

— Nem készült még el Nancy a konyhában?

— kérdezte Anya. — Azt hiszem épp elég ideje volt ahhoz, hogy befejezze a mosogatást.

— Quentin majd megnézi — mondta Apa. — Menj csak, Quentin, nézd meg, kész van-e már Nancy! Mondd meg neki, hogy hazamehet.

Kimentem a konyhába. Nancy már végzett a mosogatással. Elrakta az edényt, a tűz kialudt. Nancy egy széken ült, a kihűlt kályha közelében. Figyelt.

— Anya tudni akarja, elkészültél-e már a munkával — szóltam.

— Igen — mondta Nancy. Figyelt. — Befejeztem. — Figyelt.

— Mi bajod van? — kérdeztem. — Mi bajod van?

— Én csak egy néger vagyok — szólt Nancy. — Én nem tehetek róla.