Irodalmi Szemle, 1966
1966/2 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Veres János: Földrengés után
szakmámat. — Kicsúfoltak nemegyszer, mert sohase kedveltem az apró vágyú, pici célú életet“; „Csupán a hivatalnokok nyugodtak. Közömbösen végzik a dolgukat, rá sem néznek az emberre. Csupán a papírokkal bíbelődnek“; „Most, hogy ilyen alaposan megdicsértem magam, bevallom azt is, hogy mindig zavarba jövök, ha egy férfi utánam fordul vagy alaposan szemügyre vesz“. — Eltéved a szójelentések között is: „eszembe jutott egy régi mondás, amelyet apámtól hallottam“ (s ez után egy monda következik); „Azután a bíróság elvonult, majd kihirdette az eredményt“ (pedig nem sporttalálkozóról van szó, tehát nyilván ítéletet hirdettek); „Nem lehet, hogy egyetlen buta balszerencse ürügyén elítéljék“ (pedig a gázolás valóságos, s így miatta ítélik el). — Saját bokájába botlik a szókapcsolásokban: „eloszlott minden akadály“ (az akadály elhárul, eloszlani a kétség szokott); „a kétely leghalványabb gyanúját sem hagytam szívemhez férkőzni“ (van-e a kételynek gyanúja?!); „Gyorsan, szinte futva rohantam le a lépcsőn“ (aki rohan, máris gyorsabban halad, mint aki fut: minek futva rohanni, s mire való az enyhítő szinte?); „Nekem a hegyek testvéreim, idősebb bátyáim“ (pedig a bátyám jelző nélkül is idősebb). A korábban bemutatott fellegjáró stílussal azonban mégis Katica vulgáris kifejezései állnak a legélesebb ellentétben: „Most látom, mennyi mindent kéne még utólag elmondanom“; „egykori szerelme is leállította az utcán“; „anyám először két csattanós pofont húzott le“; „Csakhogy anyám pofonjai engem megmakacsoltak, és nem engedtem“. — S a legnagyobb zavarba kerülünk az írásműben található jassznyelvi elemekkel. Mert Pepót, a börtönviselt lógós segédmunkást valóban jól jellemzik ezek szótári jegyzeteket igénylő töménységükben (147; bár jellemezhetné őt éppen gondolkodásmódjával is, nemcsak külsőségeivel); elhisszük e szavakat az autóbusznál lányokra vadászó surmó kamaszok szájából (29), meg a kétes lelkialkatú Veráéból (110, Veres János: Földrengés után Két verseskötete — Ifjú szívem szerelmével (1955), Tüzek és virágok (1961) — alapján Veres Jánost tehetséges fiatal lírikusaink közé soroltuk; közben megjelent műfordításai is megerősítették, hogy a költészet formavilágában igazodik el a legbiztosabban. Felfigyel135); sőt még a vadóc Irénen sem csodálkozunk túlzottan, ha olykor ilyeneket mond (26, 58). De az már meghökkentő egy kicsit, hogy a máskor kelleténél is irodalmiasabb Katica ilyeneket szúr be két költő: hasonlat közé: „áz alakomat stírölték“; „Mindig murisnak tartottam“; „Ne kenőd j el“; s hol találká-ra megy, hol viszont randi-ra. Mindez a nyelvi botlás és igénytelenség még stílusos is volna, ha az egész naplónak ez volna a hangvétele: a falusi gyökerű szakmunkás kislányt szinte jobban jellemezné ez a nyelvhasználati réteg, mint a fentebb bemutatott. De így, a másikba keveredve, nagyon kirívó; s a kettő együtt teljesen valószínűtlen ötvözetet ad. Fábry Zoltán írja az Oj hajtások kapcsán: „Szőke József aprósága sikerült a legjobban: addig nyújtózkodott, ameddig a takaró ért, nem adott sem többet, sem kevesebbet, mint amit a tárgya megkívánt és elbírt. Mértéktartó volt, és ezért győzött“ (i. m. 56). — Nem akarnám mindezt most ellenkező előjellel megismételni: sapienti sat. Ahogy fogalmazványomat írom és olvasgatom, egy kis kételkedés támad bennem: nem voltam-e túlzottan szigorú a Katicabogárhoz, hogy ennyire szembe kellett kerülnöm lektorokkal, akik kiadásra javasolták, bírálókkal, akik irodalmi díjra méltatták, recenzensekkel, akik írtak róla, foglalkoztak vele. Állandóan azt érzem: mű és mérce valahogy nem illik össze, két külön síkon mozog. De az utóbbiban nem tudom fölfedezni a hibát. Mértékem egyszerűen irodalmi, amilyet eddig használtam, s ezután is használni szeretnék. S ha a műhöz viszonyítva túl magasnak bizonyult, az nem föltétlenül a mérce hibája. Lehet a műé is, amelyben a szerző teljesíthetetlenül nehéz szerepet vállalt, ha a legjobb szándékkal s a legpozitívabb hozzáállással is. Mert az irodalmi műben a csináltságot az írói szándék talán magyarázza, esetleg menti is, — de ellensúlyozni semmi módon nem képes. hettünk néhány sikerült, igényes irodalmi riportjára is, melyekben lírai kép- és érzésvilága jól összehangolódott a látottak és tapasztaltak reális rajzóval. Ugyanakkor megismerhettük újságokban, folyóiratokban közölt prózáit, amelyekből az elmúlt esztendő végén Egri Viktor
