Irodalmi Szemle, 1966
1966/2 - Miroslav Krleža: Ezerkilencszáztizenkilenc európai nagypéntekén - Miroslav Krleža: Harc a dolgokkal - Miroslav Krleža: Tél távozóban
Mikor az Ember Fiát ölik, s a karmuk sebébe vájják, mikor az átkok és golyók röpte egyaránt serény, Európa fekete, felhős, csúf nagypéntekén, amikor reng a föld, és véres viharok seprik Pekingtől Rómáig, Transwaaltól a Kremlig, a horvát rab halotti mécset éget, bús kárminokba kóstol, és ajkán ráng az ének: lehullt egy fej, egy véres mag az életé s a halálé. A hajó árbocához szegezve a parancsnok. De semmi! Virrad. Internacionálé. harc a dolgokkal A mi lelkünk hajó, mely anyánk méhéből, véres révből indul, a végső, csendes Halál-öbölbe. És útközben meg-megrohannak a dolgok, mint szilaj, vérszomjas brigantik, fekete zászlós érthetetlen kalózok. Igen! Ez a dolgok rohama a nyílt tengeren, s első tudatunk gályája lékelve süllyed, s a rablók gályarabnak láncolnak minket a kalózhajókhoz, melyek zsúfolva hazugsággal, borokkal, csupa szfinxek, gnómok, titkok, képletek. Mindez a kalózi véres zsákmány, és úszik, ki tudja, merre, de első tudatunk úti céljától egészen más irányba. Mi mind rabok vagyunk kalózhajón, fekete zászlók alatt úszunk, s evezünk láncon, kínokban, alul, nekünk idegen áramokban. És történik úgy időről időre, hogy fellázad lent a rab az evezőnél, és ordít eszelősen, bilincset tör és ordít: elég, elég, elég! tél távozóban Az Orionnal déli csillagokhoz utazik ma éjjel a tél. Messzi dübörgés fojtott neszével, a sötét vattás szövetével utazik ma éjjel a tél. A szélkakasok, tornyok és hidak meleg szeleknek sejtik áramát. A tél ma éjjel elhagyja magát, mint a melegvíz, folyik zenélve a zavaros, sötét, füstös éjbe.
