Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - FIGYELŐ - Stanislaw Wilczek: A lengyel kultúra kongresszusa

sikert aratott. A kötetben szereplő Két barát plasztikusan érzékelteti a főhős, Silveira doktor zavarát és elfogódottságát a kormányzó — régi barátja és iskolatársa — előtt, aki a ranglétra magasából nem ismeri fel őt.

Juan Bosch négy novelláskötet éy egy eletrajzi regény szerzője, s a dominikai parasztság életét, küzdelmeit mutatja be. A Szökevényben egy apa végtelen szeretetének és önfeláldozásának állít emléket, aki a halálba is követi katona- szökevény fiát.

Hernando Téllez ismert kolumbiai esszéista. Gyakran szkeptikus, közel a pesszimizmushoz, de telve van népe iránti szeretettel, aggódással. 1950-ben megjelent elbeszéléskötetével vált népszerűvé. Itt szereplő novellája, a Hab és semmi más, a kolumbiai népi felkelést üldöző és véresen megtorló Torres kapitány, s a felkelőkkel érző borbély néma párharcát írja le. A borbély rettenetes kísértést érez, hogy egyetlen mozdulattal kioltsa a kapitány életét. S hogy erről a másik is tud, hogy mind a ketten érzik ezt, az csak az elbeszélés zárósoraiból derül ki, Torres szavaiból: „Azt mondták nekem, hogy meg fog ölni. Kíváncsi voltam, és eljöttem. De gyilkolni nem könnyű. Tudom, hogy miért mondom ezt magának".

Juan Rulfo és Horacio Quiroga műveiben egyaránt megtalálható az örök téma; az ember és a természet egyenlőtlen harca s az elnyomottak kiszolgáltatottsága.

Külön említem1 meg a szocialista Kuba merész hangú, tudatos forradalmáríróit, Marcelo Salinast, Raul Gonzáles de Cas- corrót, és J. Soler Puigot. Forradalmi- ságuk az elbeszélésekre is rányomja bélyegét, de a halál-központúság, amely az egész köteten végigvonul, itt is érezhető.

Néhány szóban összegezve: az Ördög- szakadék érdekes, izgalmas, egyben szomorú olvasmány, segéíykiáltása a nyugati töke uralma alatt sínylődő nemzeteknek. Reméljük, ezt az antológiát több is követni fogja, s így tiszta képet nyerünk majd Dél-Amerika irodalmáról.

Mikola Anikó

A lengyel kultúra kongresszusa

Október 7—9-ig tartott a lengyel kultúra kongresszusa Varsóban. Az ötnapos kongresszus anyagát a Kultura c. lengyel lap közölte számról számra, de a nagyjelentőségű kulturális esemény azóta is gyakran sajtókommentárok és elemző eszmefuttatások tárgya. Ez a nagy érdeklődés egyszeriben érthetővé válik, ha megfontoljuk, hogy a lengyel társadalom szinte minden rétegét megmozgató esemény nemcsak az ezeréves Lengyelország kulturális eredményeinek a manifesztációja volt, hanem olyan országos fórum is, ahol a több, mint kétezer küldött a mai lengyel kulturális élet eseményeit elemezte; s az elemzésekből egy grandiózus program: Lengyelország kultúrájának a jövője bontakozott ki.

A háromnapos tanácskozás vitáinak mintegy medret szabott Zenon Kliszko- nak, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága titkárának, és Ja- roslaw Iwaszkiewicznek, a Lengyel írószövetség elnökének az előadása.

Zenon Kliszko bevezetőben a kormány kulturális politikájáról, valamint a kormány és a kulturális tényezők viszonyáról beszélt. Megállapította többek között, hogy „a népi Lengyelország a nemzet teljes hagyományának az örököse, s folytatója mindannak, ami ebből a hagyományból haladó, forradalmi és alkotó, ami a nép boldogságát s a nemzet függetlenségét szolgálja..." A haladó kulturális hagyományok egyetlen egész- szé olvasztása nem volt kis munka. „Arra törekszünk" — folytatta, „hogy kultúránkat egyre inkább áthassa a szocialista humanizmus, amely az embert, az ember becsületét, s azt a törekvését védi, hogy élete egyre teljesebb legyen, s egyénisége a társadalmi érdekekkel összhangban kiteljesedjen". Zenon Kliszko beszélt a kulturális kincsek terjesztésének kulcsproblémáiról is. „Ahhoz, hogy a tömegek számára lehetővé tegyük a kulturális életet, először az alapfeltételeket kellett megteremtenünk hozzá: meg kellett szüntetnünk az analfabetizmust, emelni az általános műveltség és az iskolák színvonalát, kiszélesíteni a kiadók hatáskörét, kiépí