Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Egy modem Divina Commedia

suth rádió adásában a legnevesebb ma­gyar színművészek közreműködésével, Marton Endre rendezésében; láthattuk a pozsonyi televízió kétrészes adásában, és most olvashatjuk minden csonkítás nélkül közreadott teljes szövegét is, ahogy az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában megjelent. Alkal­munk nyílik így meggyőződni arról, hogy a tragédia a nagy európai huma­nista írónak valóban egyedülálló irodal­mi és politikai tette. Jorge Semprun Nagy utazásai mellett Peter Weiss drá­mája mutatja meg a deportálás és Auschwitz leglényegét, néhány órás köl­tői játékba sűrítve mindazt a borzalmat, amit a haláltábor Molochjának odavetett milliók a rakodóktól, a szelektálástól kezdve halálukig, a hinták, bunkertöm­bök, fenol-injekciók, gázkamrák poklán átesve a kemencékig elszenvedtek. Közismert, hogy Peter Weiss a száz­harmincnyolc napig tartó frankfurti per anyagát sűrítette oratóriumnak neve­zett színjátéka 11 költői képébe. Élő ta­núk, vádlók és vádlottak, bírák, védők és ügyészek elhangzott szavai eleve­nednek fel, de a valóság nem egy do­kumentum-dráma riportszerűségével je­lenik meg, a szerző teljesen újszerű formában, költői ihletéssel, sodró ritmu­sokban ragadja meg az elhangzott és jegyzőkönyvezett peranyag lényegét, pontosan úgy, ahogy a történtek a vád­lók és vádlottak emlékezetében éltek. Am a stílus, a verses forma korántsem egyedüli értéke a darabnak; a formai bravúr Peter Weiss humanista elkötele­zettségével, világnézeti tisztaságával párosul, amely művét erkölcsi vonatko­zásban is jelentős alkotássá teszi. Bár Weiss az énekek során megnevezi a könyvben csupán számokkal megjelölt vádlottakat, nyilvánvaló, hogy nem csupán a vádlottak padján ülő bűnösö­ket marasztalja el, hanem a módszert is, az emberirtásnak azt a metódusát, amely hatástalan és kivihetetlen lett volna, ha tudatosan és eltökélten nem1 áll mögötte egy egész társadalom. A gaztettek elkövetése idején e társada­lom tíz- és százezrei vallották, hogy a haza érdekében cselekszenek, hogy a haza, a német faj védelme megengedi, sőt előírja az emberirtást. A per idején, több mint húsz esztendővel az elköve­tett gaztettek után, ugyanezek gyáván meghunyászkodva arra hivatkoznak, hogy csak a kapott parancsoknak tettek eleget, és pusztulásukat jelentette vol­na, ha a könyörület, ^a humánum sza­vára hallgatva meg merték volna szeg­ni a parancsokat. A vizsgálat könyörtelenül leleplezi ezeket a hazugságokat, bebizonyítva azt is, hogy módjuk lett volna a parancsok megszegésére, és bűnüket növeli, hogy kivétel nélkül mind megszállottan, sza­dista örömmel gyötörték és ölték áldo­zataikat. A hitleri fajirtás felelősségének kérdé­sében Peter Weiss tagadhatatlanul to­vább jut Rolf Hochhutnál. Hochhut A helytartó című verses drámájában ki­vált a katolikus egyház fejét, XII. Pius pápát marasztalja el, aki szerinte elég hatalommal rendelkezett, hogy a nácik­kal szemben megvédje az üldözötteket, de ezt — a humanitás elvét feladva — politikai aggályoi miatt elmulasztotta megtenni. A vizsgálat költője nem csupán a cinikusan nevetgélő, felsőbb parancsokkal takarózó náci gonosztevő­ket vonja felelősségre, hanem tovább megy a barna métely elemzésében, és az elemzés folyamán eljut az egész rend­szer elítéléséig. Igazolja ezt egy nyilatkozata is, mely­ben többek között kijelentette: „Tudom, hogy a darab nem nélkülöz bizonyos mennyiségű robbanóanyagot. Nagy része azzal a szereppel foglalko­zik, amelyet a német nagyipar töltött be a zsidók kiirtásában. Meg akarom bélyegezni a kapitalizmust, amely üzle­tet csinált a gázkamrákból.“ Ugyanakkor hitet tett amellett is, hogy a szocializmus az egyetlen olyan rendszer, amely tovább fog fejlődni, s amely lehetővé teszi a társadalmi igaz­ság hirdetését, lehetővé teszi a kritikát, sőt a változást. „Ha valaki, mint én, németül ír, az nem lehet semleges“, je­lenti ki a Stockholm Tidningen című lapnak adott, világszerte nagy port fel­vert és sok személyes támadást kivál­tott nyilatkozatában. „A darcttí értelmezésében kulcsszerepe van az »Ének a túlélés lehetőségéről című triptichonnak — írja Diószegi And­rás kitűnő tanulmányában. — Itt tanúk arról vallanak, hogy miként sikerült nekik, mint raboknak, elítélteknek, any- nyi millió elpusztult között megmarad­niuk. S hogy bizonyos elítélteknek —

Next

/
Thumbnails
Contents