Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - FIGYELŐ - Egri Viktor: Egy modem Divina Commedia
suth rádió adásában a legnevesebb magyar színművészek közreműködésével, Marton Endre rendezésében; láthattuk a pozsonyi televízió kétrészes adásában, és most olvashatjuk minden csonkítás nélkül közreadott teljes szövegét is, ahogy az Európa Könyvkiadó Modern Könyvtár sorozatában megjelent. Alkalmunk nyílik így meggyőződni arról, hogy a tragédia a nagy európai humanista írónak valóban egyedülálló irodalmi és politikai tette. Jorge Semprun Nagy utazásai mellett Peter Weiss drámája mutatja meg a deportálás és Auschwitz leglényegét, néhány órás költői játékba sűrítve mindazt a borzalmat, amit a haláltábor Molochjának odavetett milliók a rakodóktól, a szelektálástól kezdve halálukig, a hinták, bunkertömbök, fenol-injekciók, gázkamrák poklán átesve a kemencékig elszenvedtek. Közismert, hogy Peter Weiss a százharmincnyolc napig tartó frankfurti per anyagát sűrítette oratóriumnak nevezett színjátéka 11 költői képébe. Élő tanúk, vádlók és vádlottak, bírák, védők és ügyészek elhangzott szavai elevenednek fel, de a valóság nem egy dokumentum-dráma riportszerűségével jelenik meg, a szerző teljesen újszerű formában, költői ihletéssel, sodró ritmusokban ragadja meg az elhangzott és jegyzőkönyvezett peranyag lényegét, pontosan úgy, ahogy a történtek a vádlók és vádlottak emlékezetében éltek. Am a stílus, a verses forma korántsem egyedüli értéke a darabnak; a formai bravúr Peter Weiss humanista elkötelezettségével, világnézeti tisztaságával párosul, amely művét erkölcsi vonatkozásban is jelentős alkotássá teszi. Bár Weiss az énekek során megnevezi a könyvben csupán számokkal megjelölt vádlottakat, nyilvánvaló, hogy nem csupán a vádlottak padján ülő bűnösöket marasztalja el, hanem a módszert is, az emberirtásnak azt a metódusát, amely hatástalan és kivihetetlen lett volna, ha tudatosan és eltökélten nem1 áll mögötte egy egész társadalom. A gaztettek elkövetése idején e társadalom tíz- és százezrei vallották, hogy a haza érdekében cselekszenek, hogy a haza, a német faj védelme megengedi, sőt előírja az emberirtást. A per idején, több mint húsz esztendővel az elkövetett gaztettek után, ugyanezek gyáván meghunyászkodva arra hivatkoznak, hogy csak a kapott parancsoknak tettek eleget, és pusztulásukat jelentette volna, ha a könyörület, ^a humánum szavára hallgatva meg merték volna szegni a parancsokat. A vizsgálat könyörtelenül leleplezi ezeket a hazugságokat, bebizonyítva azt is, hogy módjuk lett volna a parancsok megszegésére, és bűnüket növeli, hogy kivétel nélkül mind megszállottan, szadista örömmel gyötörték és ölték áldozataikat. A hitleri fajirtás felelősségének kérdésében Peter Weiss tagadhatatlanul tovább jut Rolf Hochhutnál. Hochhut A helytartó című verses drámájában kivált a katolikus egyház fejét, XII. Pius pápát marasztalja el, aki szerinte elég hatalommal rendelkezett, hogy a nácikkal szemben megvédje az üldözötteket, de ezt — a humanitás elvét feladva — politikai aggályoi miatt elmulasztotta megtenni. A vizsgálat költője nem csupán a cinikusan nevetgélő, felsőbb parancsokkal takarózó náci gonosztevőket vonja felelősségre, hanem tovább megy a barna métely elemzésében, és az elemzés folyamán eljut az egész rendszer elítéléséig. Igazolja ezt egy nyilatkozata is, melyben többek között kijelentette: „Tudom, hogy a darab nem nélkülöz bizonyos mennyiségű robbanóanyagot. Nagy része azzal a szereppel foglalkozik, amelyet a német nagyipar töltött be a zsidók kiirtásában. Meg akarom bélyegezni a kapitalizmust, amely üzletet csinált a gázkamrákból.“ Ugyanakkor hitet tett amellett is, hogy a szocializmus az egyetlen olyan rendszer, amely tovább fog fejlődni, s amely lehetővé teszi a társadalmi igazság hirdetését, lehetővé teszi a kritikát, sőt a változást. „Ha valaki, mint én, németül ír, az nem lehet semleges“, jelenti ki a Stockholm Tidningen című lapnak adott, világszerte nagy port felvert és sok személyes támadást kiváltott nyilatkozatában. „A darcttí értelmezésében kulcsszerepe van az »Ének a túlélés lehetőségéről című triptichonnak — írja Diószegi András kitűnő tanulmányában. — Itt tanúk arról vallanak, hogy miként sikerült nekik, mint raboknak, elítélteknek, any- nyi millió elpusztult között megmaradniuk. S hogy bizonyos elítélteknek —
