Irodalmi Szemle, 1966

1966/10 - FIGYELŐ - Fónod Zoltán: A csehszlovákiai magyar próza egy esztendeje

komoly dolgairól beszél, de a gyermeki szemlélet határát egy pillanatra sem lépi át. S talán ez a legnagyobb dicséret, amit egy 8—10 éves gyermekeknek szánt könyvről el lehet mondani.

Viszonylag szegényes kritikai irodalmunk egy év alatt három könyvvel gyarapodott. Csanda Sándorét említeném először, aki három év tanulmányait és kritikáit gyűjtötte össze Hidak sorsa című, két részre tagolt könyvében. Az első, korábbi kutatásaihoz híven, a magyar-szlovák irodalmi kapcsolatok felfedezéseit szaporítja, a második a csehszlovákiai magyar irodalom közel fél évszázadáról ad áttekintést, mozaik- szerűen összeálló képet. A portrék közül az Avantgardizmus és szocializmus Forbáth Imre költészetében, valamint a Berkó Sándor költői hagyatéka címűt, míg tanulmányaiból a Petőfi és a szlovákok, illetve a Jegyzetek a csehszlovákiai magyar irodalom történetéhez címűt emelném ki.

Csanda avatott kézzel nyúlt a problémákhoz, ,s alapjában véve gondos munkát végzett. Ez a megállapítás elsősorban a kapcsolattörténeti tanulmányokra vonatkozik, míg a csehszlovákiai magyar irodalommal foglalkozó munkák egy részét maga is inkább vázlatoknak tekinti.

Csanda korábbi kötetével, az 1962-es Valóság és illúzió-val bebizonyította, hogy felkészült és jó ismerője a magyar-szlovák kulturális kapcsolatok és a hazai magyar irodalom problémáinak. Marxista vizsgálódásaiban a népek egymásra találásának eszméje munkál. A múlt vizsgálata itt nem rosszmájú vájkálódás, hanem a mához vezető összekötő kapocs. Nagy anyagismerettel dolgozza fel a kutatómunkája tárgyául választott témákat, s minden körülmények között az objektivitás jellemzi írásait. Kritikai tevékenységével hatékonyan segíti a kapcsolattörténeti kutatásokat éppúgy, mint irodalmunk múltjának feldolgozását, illetve élő irodalmunk művészi színvonalának emelését.

Forbáth Imre (akinek költészetét a szlovák közönség Ctibor Štítnický ihletett fordításaiból ismerhette meg) Eszmék és arcok című könyvében azokat a cikkeket és tanulmányokat gyűjtötte össze, melyek annak idején különböző folyóiratokban jelentek meg.

A könyv megjelentetésével jó szolgálatot tett a kiadó. Forbáth Imre kötete hagyományápolás és irodalmi folytonosság szempontjából egyaránt nélkülözhetetlen. Forbáth Imre a szocialista avantgardizmus legjelentősebb csehszlovákiai magyar képviselője, mozgalmas, sorsdöntő évekről ad hírt a kötet írásaiban. Érdekes dokumentumok, s nemcsak Forbáth Imre szempontjából, hanem a modernizmus sokat vitatott kérdését illetően is értékesek. Az ötvenes évek gyakorlata alapján még ma is találkozhatunk olyan nézetekkel, melyek az avantgardizmusban csak formaromboló mozgalmat látnak, s tagadják annak a szocialista eszmékkel való közösségét, valamint a benne fellelhető törvényeket, pedig esztétikai tanulmányaiban (A szatíra, Művészet - bölcseleti kérdések, A tudomány és művészet) éppen a marxista szemléletet védi és propagálja Forbáth a vulgáris magyarázókkal szemben. Ugyanakkor visszautasítja a modernizmusra szórt rágalmakat s a dogmatikus esztétikát. A publicisztika jó lehetőségnek bizonyult, hogy meggyőződéséről, saját művészi elveiről valljon. A kötet jól érzékelteti az első köztársaság irodalmi légkörét s a túlzó esztétikai törekvéseket is. A kötet nemcsak irodalomtörténeti értékű, hanem a csehszlovákiai magyar elméleti irodalom szempontjából is jelentős.

Ebbe a kategóriába sorolható L. Kiss Ibolyának Az asszony tragédiája című könyve is. Madách élettörténetét már sokan megírták, a „múzsa szerepét“ valló, tragikus sorsú feleségről azonban senki sem rajzolt még hiteles képet. Madáchné Fráter Erzsi a regényírók számára csak a „bűnös, kicsapongó asszonyt“ jelentette, s egyedül őt okolták a házasság tragikus felborulásáért. Ezzel a felfogással száll szembe L. Kiss Ibolya. Könyvét azzal a szándékkal írta, hogy elemezze a családi hármas, a férj, a feleség és az anyós körüli tényeket, s megtisztítsa Fráter Erzsit azoktól a vádaktól, hogy a tragédia fő okát az ő léhaságában kell keresni.

A tanulmány szerzője 1845-től (házasságkötésüktől) 1873-ig elemzi az eseményeket. Anya és fiú, illetve anyós és meny viszonyát illetően nem mond semmi újat. Üj benne inkább az, hogy L. Kiss Ibolya, tudományos érvekkel alátámasztva, az 1852-től nyomon követhető elmebajjal indokolja Madáchné cselekedeteit. Bár L. Kiss Ibolya